Nem csoda, hogy kiszáradtak, felfekvésben szenvedtek, rühesek lettek a lakók! Újabb részletek a gyászoló hozzátartozóktól.
Forrás: Bánkúti Sándor
Egymásnak adják a kilincset a Ripost szerkesztőségében azok, akiknek a hozzátartozói a fővárosi fenntartású Pesti úti idősek otthonában hunytak el vagy betegedtek meg, újabb és újabb bizonyítékokkal alátámasztva: nem gondoskodtak megfelelően az idős emberekről. Azt mondják, ez nem egyszerűen az ott dolgozók, az ápolók hibája volt: előfordult, hogy egy egész emeletre, 80 betegre egyetlen gondozó jutott!
Újabb durva részleteket tudtak meg a Pesti úti idősek otthona működéséről. J. K. Katrina, aki a napokban temette el 73 évesen elhunyt férjét, Józsefet (képünkön), azt mesélte a Ripostnak, hogy novemberben változtak meg a dolgok. Pontosan figyelemmel kísérhette az otthon működését, hiszen mindennap látogatta Józsefet. Szerinte a fővárosi fenntartású otthon nem véletlenül vált a járvány gócpontjává, ugyanis rettenetes volt a higiénia, és az idős betegeket nem látták el megfelelően, nem
véletlen, hogy a férje rühes lett.
– Én vettem észre, hogy véres a pólója, csupa seb volt – emlékszik az özvegy.
Elájultam, mikor megtudtam, hogy rühes, amit egyértelműen a higiéné hiánya okoz.
Nem látták el, én vásároltam gyógyszereket, kenőcsöket, naponta mosdattam, kezeltem. Ha én nem, akkor senki! Amikor a saját vizeletében találtam rá, a nővér azt mondta, biztosan kiöntötte a teát. Hát nem tea volt, de ha az lett volna, akkor abban hagyják feküdni? – kérdi az özvegy, aki választ keres arra, hogyan történhetett meg mindez. Katrina férje mellett egy idős bácsi feküdt, aki Amerikából jött haza, mert nem élt már egyetlen hozzátartozója sem, így került az otthonba. Katrina szerint vele se törődtek.
– Egyszer csak azt hallom, hogy a bácsi kiabál a nővér után: „ne vigye el, ne vigye el, éhes vagyok!” Az volt a vacsorája. Nem segítettek neki megenni, és mivel egyedül nem tudott enni, ezért elvitték az ételt egy idő után. Én adtam neki pár falatot a férjemnek bevitt ételből. Már a bácsi is meghalt azóta – meséli a gyászoló asszony.
Bár a legkönnyebb lenne a gondozókat hibáztatni, Katrina szerint ez nem ilyen egyszerű: nagyon kevesen voltak, például hétvégén az egész emeleten, ahol a férjével együtt 80 idős beteg lakott, egyetlen ápoló volt. Ezért is esett kétségbe, amikor a járvány miatt lezárták az intézményt és nem mehetett be többé a férjéhez.
– A legrosszabb az volt, hogy nem is tudtam vele beszélni – mondta az asszony.
A telefonját nem tették töltőre, elérhetetlenné vált, és az intézményben sem vették fel a telefont.
Amikor végre beszélni tudtam valakivel és kérdeztem, hogy van a férjem, azt válaszolta szó szerint, tudom, mert annyira szíven ütött: „elvan a maga kis világában”. Mégis, mit jelenthetett ez?! A férje végül kiszáradással került kórházba, ami azt jelenti, hogy nem etették-itatták – nem volt hozzá elég személyzet. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy két nappal később elhunyt. Ugyanígy kiszáradással került kórházba korábban Csüri Krisztián édesanyja, akiről tegnap írtunk. A gondozók hiánya vezethetett ahhoz is, hogy begyógyszerezték a betegeket, így kevesebb gond volt velük.
„Elképesztő spórolás kezdődött”
A Ripostnak többen elmondták, akik korábban ott dolgoztak: tavaly nyáron is még legalább 7 ápolót kellett biztosítani emeletenként, hétvégén is.
– Elképesztő spórolás kezdődött – mondta egy egykori nővér, aki a még ott dolgozó kollégái védelmében nyilatkozott, de kérte, hogy arcát, nevét ne hozzák nyilvánosságra. – Nem kaptunk elég tisztító- és fertőtlenítőszert, jöttek-mentek az új dolgozók, kevesen voltunk, már nem tudtuk ellátni rendesen a lakókat, és hiába mentünk panaszra. Elegem lett, inkább eljöttem.
