Mi is lehetne tökéletesebb jelképe az ősznek, a mindenszentek és halottak napja ünnepének, mint a csodálatos színekben pompázó krizantém? A kertekben ilyenkor már elhullajtják szirmaikat a virágok, sárgulnak a levelek, kezd minden kicsit borús színt ölteni. De ezek a növények ilyenkor a legszebbek.
Forrás: Móricz István
A krizantémok nemesítéséről már időszámítás előtt is készültek feljegyzések, ennek ellenére mai napig sokan szarvashibákat követnek el a gondozásukkor. És még nagyobb baj, hogy sokan csak temetővirágként tekintenek erre a növényre. Dr. Szuvandzsiev Péter beleszületett a kertészkedésbe, ő már a harmadik generációt képviseli. A növények szeretete, úgy látszik, öröklődik, kevesen tudnak olyan szépen beszélni gondozásukról, metszésükről, nemesítésükről, mint ő.
– A mi családunk bolgár származású, az első kertészetünkben még nem dísznövényeket neveltünk, hanem zöldségeket – kezdte az agrármérnök.
– Közel hetven éve foglalkozunk termesztéssel, édesapám volt, aki átváltott a dísznövényekre, már 45 éve foglalkozik ezzel. Én ebben nőttem fel, a krizantém az elsők között volt, amit fölvettünk a kultúrába, így mondhatom, hogy van már egy kis tapasztalatunk a termesztésükről.
Nem csak e csodaszép virágok termesztéséről, de a történelmükről is sokat tud Péter.
– Érdekesség, hogy időszámításunk előtt ezerből két élőlény nemesítéséről már van feljegyzés: az aranyhalról és a krizantémról – mesélte a agrármérnök.
– A nemesítéséről már ie. 1000-ben írtak. Azóta nagyon sokféle változatát megismerhettük, a világ nagyon sok táján elterjedt, mikroevolúciós folyamatok zajlottak le, emiatt a nemesítése rendkívül széles körű. Van a kis virágú, a pomponos, mindenféle eltérő szirmú-formájú, nagy fejű, és még sorolhatnám, attól függően, hogy a virágzatban hogyan helyezkednek el a csöves- és nyelves virágok, illetve, hogy milyen alakot vesznek fel nyíláskor, lassan azt lehet mondani, hogy csak a képzelet szab nekik határt. És ez nemcsak a virág formájára, de a színére is igaz, talán csak fekete nincs még belőle, és mindegyik népszerű. Magyarországon azért is terjedt el, mert a házi kertekben is szépen megnőttek mindenféle különleges bánásmód nélkül. Ha elpalántázzák, kiültetik, kicsi fagyvédő takarással ellátják, tavasszal elkezd kihajtani, majd virágot hozni, és sokáig a kert éke lesz.
Mint ahogy az öltözködésben, a krizantémok világában is folyamatosan változik, mi éppen a divat. Hazánkban jelenleg egy generációs váltás zajlik.
Mintegy 12 százalékkal emelkedett a krizantém ára tavalyhoz képest.
– Alapvetően szálaskrizantém-hiány van, elsősorban ebből is a hagyományosként ismert fehér, nagy fejű, 200 grammos, 18-20 centiméter virágátmérőjűt már nem tudunk behozni, mert szinte sehol sincs – mondta a szakértő.
– Nyugat-Európában alig termelnek belőle. Ebből idén egymillió szállal kevesebbet adtak el, mert a kézi munka drága, és egy nagy virágú szál miatt az összes mellette lévő kicsit le kell szedni. Ezért drágult meg.
A cserepesmultiflórakrizantém-helyzet is rossz, elárasztották a piacot a csomagolt, szabad földön termett, gyakran több száz kilométer utazó, így már törődött, nyúzott, rossz minőségű, rossz földbe nevelt példányok, amelyek nagyon lenyomták az árat. Ezek azok, amik pár hét alatt tönkremennek. Megéri kifizetni a helyi kertészetben nevelt, hosszú életű krizantémokat.
Sok apró baki vezethet ahhoz, hogy a boltban, kertészetben megvásárolt szálas vagy cserepes krizantém otthon pár nap alatt tönkremenjen.
Cserepes virágok: A cserepes példányoknál az a leggyakoribb hiba, hogy a teljesen, vagy szinte teljesen kinyílt virágú növények rengeteget párologtatnak, és ezt nem pótolják, kevés vizet adnak nekik, vagy meg sem öntözik. Pedig megfelelő gondozással sokáig díszíthetik a sírt is.
TIPP: tegyen alá egy kis tálcát egy-két ujjnyi vastagságú vízzel, egy éjszaka alatt megszívja magát, és beosztja ezt a mennyiséget, így tartósabb lesz.
Szálas krizantémok: Nem bírják a meleget, ott hamar elhervadnak, ezért a lakásban félárnyékos helyre tegye.
TIPP: a megvásárlást követően egy ujjnyit vágjon vissza, majd érdemes egy kis kalapáccsal vagy metszôollóval megütögetni a szár végét.