Ma már semmi meglepő nincs abban, ha egy nő karriert csinál. De volt idő, amikor ezt nem nézték jó szemmel. Sőt, sok tehetség megérdemelt hírnevét lopta el, vagy legalábbis próbálta meg ellopni egy férfi. S nem is mindegyiküknek sikerült végül kivívni az elismerést.
Forrás: AFP
Az írónő, Sidonie-Gabrielle Colette végül kilépett férje, Willy árnyékából, amikor sikerült bizonyítania, hogy ő a Claudine-ről szóló pajzán regénysorozat valódi szerzője. A művek ugyanis eredetileg álnéven jelentek meg, és a férfi aratta le érte a babérokat, aki nemcsak kihasználta, hanem meg is csalta Colette-tet. Végül a válás után az írónő saját jogán is híres lett. Életéből legutóbb Keira Knightley főszereplésével készült film.
A festőnőt férje, Walter fosztotta meg a sikertől, amikor saját nevén értékesítette a képeit. Azzal igyekezett meggyőzni Margaretet, hogy így könnyebb vevőt találni a nagy szemű alakokat ábrázoló festményekre. Végül a nő beperelte a férjét, és a bíróságon azzal nyert, hogy míg ő képes volt festeni ott egy képet, a férje hozzá sem tudott fogni. Tim Burton rendező forgatott a történetükből filmet.
Az asztrofizikusnő 1967-ben elsőként észlelte az égitestek szokatlan mozgását, a pulzárokat, ami hatalmas felfedezésnek számított. Olyannyira, hogy hét évvel később két férfimunkatársa, Antony Hewish és Martin Ryle Nobel-díjat kapott érte. Susan nevét viszont meg sem említették. Csak fél évszázaddal később kapott némi elismerést.
A fizikusnő tagja volt annak a csapatnak, amely felfedezte a nukleáris maghasadást. Bár a jelenséget először Otto Hahn és Fritz Strassmann hozta létre, az elméleti magyarázatot Lise adta meg. Kémiai Nobel-díjat 1944-ben mégis csak Hahn kapott érte, a nő nevét meg sem említették. Ennek ellenére tudományos körökben nagy elismerést szerzett munkásságával.
Ő készítette 1952-ben a londoni King’s College-ben a Photograph 51 néven ismert felvételt a DNS-ről, amelynek alapján fény derült annak kettős spiráljára. Ám azt végül három férfi publikálta, így 1962-ben Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins kapta a Nobel-díjat. Rosalind neve szóba sem került. Az 1958-ban petefészekrákban meghalt tudósnő érdemeihez ma már nem fér kétség.
A mikrobiológus munkája hozzájárult a baktériumok genetikai öröklődésének és a génszabályozásnak a megismeréséhez. Ám 1958-ban első férje, Joshua Lederberg kapta az orvosi Nobel-díjat George Beadle-lel és Edward Tatummal. Esther eredményeit nem ismerték el, sőt a Stanford Egyetemen sem kapott soha pozíciót.
Az 1940-es években a Columbia Egyetemen kezdett dolgozni a fizikusnő, ahol a sugárzásészlelést és az urándúsítást tanulmányozta. Eredményei miatt több korábbi fizikai elmélet is megdőlt, sőt vizsgálataival az atombomba megalkotásához is hozzájárult. 1957-ben azonban egyik fontos felfedezéséért két kollégája, Tsung-Dao Lee és Chen Ning Yang kapta a fizikai Nobel-díjat.