Október eleje óta semmi más nem lebeg a világbajnok kajakozó szeme előtt, mint a tokiói ötkarikás játékok. Tótka Sándor a kajak négyessel már korábban kvótát szerzett, így minden bizonnyal az UTE klasszisa ott is lesz az olimpián. Nem titkolja, aranyéremre vágyik.
Forrás: Nemzeti Sport
Tavaly, amikor beköszöntött az ősz, és egyre hűvösebb lett, a kajakosok – köztük Tótka Sándor – az újpesti világ- és Európa-bajnok összeszedték a cuccaikat, becsomagoltak a bőröndökbe, és elrepültek „melegebb éghajlatra”, Dél-Afrikában vert tanyát társaival együtt.
– Idén sajnos nem menekülhettünk el itthonról, mint tettük azt éveken keresztül, amikor támadt az influenza. Most, amikor benne vagyunk a koronavírus-járvány kellős közepében, mi is csak itthon, a külvilágtól szinte teljesen elzárva edzünk a Kolonics-vízitelepen. Nincs mese, el kell fogadni, hogy ez van, dolgozunk, mert jövőre olimpia lesz, legalábbis a jelen állás szerint
– mondta a világbajnok.
Tótka elmondta, minden szabályt, előírást szigorúan betart, mert tisztában van azzal, hogy a koronavírussal nem lehet packázni.
– A törvény mindenkire vonatkozik, de nem mindenkinek lesz olimpiája. Így aztán a lehetőségekhez képest mindent alárendelek az ötkarikás játékokon való szereplésért.
Naponta vízen vagyunk, igaz, néha már igen hűvös van. Bevallom, többször is eszembe jutott az elmúlt napokban, milyen is volt az afrikai edzőtáborban félmeztelenül, rövidnadrágban napsütésben edzeni.
Sándor nemcsak a vízen, hanem a konditeremben is gyűjti az erőt, mert pontosan tudja, legnagyobb riválisai, a németek, a spanyolok sem henyélnek, pedig őket sem kerülte el a járvány.
– Mi csak magunkkal törődünk, hiszen ha az ellenfelek fel is tesznek néhány kockát az edzéseikről a netre, biztosan nem azt mutatják meg, amit szeretnének eltitkolni előlünk.
Legfeljebb csak ijesztgetnek vele, de mi nem félünk. Még nem tudom, mikor csaphatunk össze legközelebb, de azt tudom, hogy mi százszázalékosan fel leszünk készülve, ha eldördül a startpisztoly. Már nagyon várjuk, hiszen minket, versenyzőket a verseny éltet. És persze a győzelmek. Például Tokióban.
