Mai napig nem találtak rá reális magyarázatot, miért söpört végig több száz diákon az először szórakoztatónak tűnő, de végül roppant kellemetlen nevetőjárvány a Tanganyika kashasai lányiskolájában. A tanárok és tanulók egyszer csak azt vették észre, hogy egyre többen, minden ok nélkül hahotáznak, és nem tudják abbahagyni. A tudósok a mai napig találgatják, mi okozta a különös betegséget.
Forrás: Pexels.com
Fájdalom követte a nevetést
1962. január 30-a teljesen átlagos iskolai napnak indult a mai Tanzánia területén lévő kashasai missziós lányneveldében. Aztán olyan esemény történt, ami nemcsak számukra, de az egész világ számára emlékezetes lett az azóta is páratlan röhögőgörcsjárvány miatt.
Először három lányon tört ki, de elképesztően gyorsan terjedt a kór, később 95 tanuló kapta meg, ami végül az iskola két hónapig tartó bezárásához vezetett. Az irányíthatatlan, később szorongásos sírógörcsbe fulladó nevetéssel nem tudtak mit kezdeni, a 12-18 év közötti diákok nem tudtak véget vetni szenvedésüknek, volt, aki 16 napon keresztül nem tudta abbahagyni a röhögést. Voltak, akik sírógörcsöket, izzadást, fájdalmakat és légzési problémákat is tapasztaltak magukon, nem beszélve arról, hogy mennyire megerőltető és fárasztó volt a szervezetük számára a szűnni nem akaró hahotázás. A jelenséget nem betegség vagy vírus okozta, a tudósok tömegpszichózisnak minősítették. Az biztos, hogy a tanárok nem kapták el a nevetőjárványt, de az iskolát megbénította, végül be is zárták.
Továbbterjedt a falun
A furcsa kórságot nem állították meg a falu határai, szélsebesen továbbterjedt, járványszerűen kezdett szétszóródni a környékbeli falvakban és településeken. 1962 tavaszára már több ezer ember elkapta. Áprilisban és májusban is felütötte a fejét a kór, az érintettek ezúttal is diákok, illetve fiatal felnőttek voltak. A kashashai iskolát májusban megnyitották, de június végén ismét kénytelenek voltak bezárni, addigra a nevetőjárvány már eljutott Bukobába is, ami igen vidám pillanatokat szerzett 48 lánynak. A megmagyarázhatatlan jelenség végül 6-18 hónapig volt jelen a tanganyikaiak életében, mielőtt végleg lecsengett. Eközben 14 iskolának kellett bezárnia a kapuit. Érdekesség, hogy azóta sem történt még hasonló
eset sem.
Nyávogtak az apácák
A tömegpszichózis, mint jelenség nem ismeretlen a tudósok számára. Háromszáz éven át okozott problémát az 1400-as évektől, hogy a családjuk által zárdába száműzött fiatal lányok ördögi megszállás jeleit mutatták szerte Európában. A szigorú szabályokat képtelenek voltak elfogadni, mint ahogy a tétlenség is óriási kihívást jelentett számukra. Bekerülésük után pár héttel furcsa szokásokat vettek fel.
Voltak, akik macskaként kezdtek viselkedni, cicahangon nyávogtak, és fára másztak. Egy nagy francia kolostorban a nők rendszeresen kórusban nyávogtak órákon át, és csak akkor csendesültek el, amikor megverték őket a katonák. John Waller történész szerint a tömeges hisztériát a drasztikusan szigorú vallási szabályok és a stressz váltották ki.
Egy másik feljegyzés szerint 1374-ben a Rajna-partján több faluban is furcsa kór ütötte fel a fejét. A rejtelmes betegségnek egyetlen tünete volt: a tánc. A helyiek egy senki más által nem hallott zenére mozogtak tömegesen. Akik elkapták a kórt, még akkor sem tudták abbahagyni a táncolást, amikor bezárt a kocsma, vagy ha elfáradtak.
Voltak, akik egész egyszerűen addig ropták, amíg végkimerülésben össze nem estek. Ahogy jött, ez a kór el is múlt, de majdnem kétszáz évvel később, Strasbourgban egy nő ugyanezeket a tüneteket produkálta, és hamar megfertőzött másokat is. Ez már veszélyesebb volt elődjénél, a bulizók egymás után haltak meg, ki szívrohamban, ki agyvérzésben, ki kiszáradásban. A tudósok és a történészek agyát sem hagyja nyugodni a rejtélyes táncmánia. Az egyik elmélet szerint az anyarozs, azaz a rozson élősködő, hallucinogén hatású gombafaj okozta a megállíthatatlan
táncikálást.
