A csikorgó hideg és a koronavírus-veszély ellenére is jó néhány régi jó barát kísértre utolsó útjára az Omega együttes néhai zenészét, Benkő Lászlót. A mélyen megrendült énekes, Kóbor János nem tudta végignézni, ahogy sírba teszik barátját.
Nulla fokot mutatott a hőmérő higanyszála szerdán kora délután, a Farkasréti temetőben, ahol a szűk családi kör és a legközelebbi barátok kísérték utolsó útjára, Benkő Lászlót. Az Omega zenekar legendás billentyűse hosszú betegség után, november 18-án, 77 éves korában hunyta le örökre a szemét, óriási űrt hagyva maga után.
Ha nincs a koronavírus, a hazai zenei élet kiválóságát nyilván tömegek kísérték volna utolsó útjára, hiszen nemzedékek nőttek fel a slágerein, de tegnap mindössze egy csoportnyi ember vehetett részt a temetésén. Az özvegyén, a fián, Balázson, az omegás Debreczeni Ferencen és Kóbor Jánoson kívül a régi cimborák jöttek el: Pataky Attila, Müller Péter Sziámi, Nagy Feró, Presser Gábor és Lukács Sándor színész. Nagy Feró a könnyeivel küszködve mondott búcsúbeszédet, amit végül nem is tudott befejezni.
Nem fogok sírni
– mondta elcsukló hangon, majd Debreczeni Ferenc, Benkő zenésztársa lépett a mikrofonhoz, aki hosszan emlékezett a régi szép időkre, amikor Benkő mindig elkésett a koncertre való indulásról, mert még beszaladt egy lottózóba…
Beszédet mondott még Freinreisz Károly és Lukács Sándor is. Megható pillanatok voltak ezek, a gyászszertartást állva végignéző Kóbor János is csak pillanatokra volt képes abbahagyni a sírást. Ő képtelen volt beszélni, előre jelezte is, hogy ezt senki ne kérje tőle.
Túl sok volt mostanában a tragédia
– magyarázta a temetés előtt egy nappal a Ripost megkeresésére Mecki. Benkő László gyászszertartása után a menet a koporsót szállító autó mögött a sírhoz indult, Nagy Feró és Kóbor János azonban csak egy darabig tartott a gyászmenettel.
Feró csendben távozott, Kóbor János pedig szemmel láthatóan nem tudta, hogy mitévő legyen.
Egy darabig Presser Gáborhoz csapódva beszélgetett, legalábbis beszélni próbált.
Fájdalmas volt a mindig magabiztos, magas és erős embert zokogva látni.
Kóbor összetört. Pressernek annyit mondott, hogy felfoghatatlan, hogy Laci és Tamás is csak így elmentek
– Mihály Tamás, a zenekar basszusgitárosa három nappal Benkő után hunyt el –, aztán lassan sarkon fordult, és kiment a temetőből. Képtelen volt végignézni, ahogy a barátja koporsóját földbe eresztik.
