"Ma már egy egészen új világ van születőben az életet, a családot, a személyt illetően"

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottsága elnöki tisztségét idén szeptembertől Marton Zsolt váci megyéspüspök tölti be. Most tette közzé első, iránymutató, programadó körlevelét.

„Figyelj a Szentlélekre, légy szabad és ne félj” – ezeket a szavakat helyezte a szívembe Bíró László püspök atya, amikor kineveztek utódjául, mint családreferens püspököt. Igyekszem megfogadni a tanácsát, mert nem könnyű egy ilyen nagyszerű előd nyomába lépni. Püspök atyát negyedszázada ismerem. Amikor 1995-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora lett, vele együtt megérkezett a családiasság a Szemináriumba. Egykori kispapjaként, majd később papnevelő munkatársaként, végül rektorutódaként hálával tartozom neki az együtt töltött évekért, és mindazokért a lelki-szellemi kincsekért, amelyeket tőle kaptam. Az idők folyamán atyai barátságába fogadott, és jelenleg is bölcs tanácsadómnak tudom őt. Imádkozom teljes felgyógyulásáért. Püspöktársaim, valamint minden katolikus pap- és világi testvérem nevében ezúton szeretném megköszönni neki a családpasztoráció területén teljes odaadásban végzett szolgálatát, melyben mindvégig hűséges maradt püspöki jelmondatához: Tecum pro te (Veled, érted).

Mi a családreferens püspök küldetése ma?

Bíró László püspök atya annak idején kijelölte a családpasztoráció irányát, és munkatársaival nagy utat tett meg. Jelentős részben ezt kívánom folytatni. Püspöktestvéreimmel együttműködve szeretném tovább formálni és segíteni az egyházmegyei családreferensek munkáját, szolgálatukat továbbképzésekkel, lelki napokkal, konferenciákkal is támogatva. Mindenekelőtt azonban arra szeretném buzdítani őket, hogy az egész világ előtt bátran álljanak ki a krisztusi út mellett. Ehhez szeretnék megadni minden tőlem telhető támogatást, együttérzést, figyelmet és szeretetet. Célom folytatni a kapcsolatépítést a lelkiségi mozgalmakkal, segítségére lenni a határon túli testvéreinknek, és ápolni a már létező külföldi kapcsolatokat, többek között az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségével is.

A családreferens püspöknek mindig aktuális hivatása van az életvédelem, a házasságra készülés, a házasság és a család területén. Ennek kapcsán is megszívlelem Bíró püspök atyának a Hívom a családokat búcsúzó soraiban írt szavait: „Ma már egy egészen új világ van születőben az életet, a családot, a személyt illetően. Nagy éberségre, sok-sok erőbefektetésre van szükség ahhoz, hogy határozottan védeni tudjuk azt, amit valóban védenünk kell”. A természetes családban kibontakozó életet pártoljuk és védelmezzük a fogantatás pillanatától kezdve a természetes befejeződéséig. Tudom, hogy a meglévő értékekre egy új pasztorációs modellt kell felépítenünk. A Szentlélek segítségével, az egyház tanítása alapján szeretnék a mai kor kihívásaira választ találni.

A családpasztorációs munkában mindig irányadók a pápák útmutatásai. Egy, a családra vonatkozó jelentős dokumentum évfordulója lesz 2021-ben: negyven éve látott napvilágot Szent II. János Pál pápától a Familiaris consortio (A családi közösség) kezdetű apostoli buzdítás. Az előttünk álló évben szeretném a figyelem középpontjába állítani ezt az írást. 

Szent II. János Pál rendkívüli mélységű öröksége a test teológiája, amely irányt mutat a házasságra készülők, a házasságban és családban élők számára a mai átszexualizált korban. Üzenete az, hogy az elkötelezett, boldog élet lehetséges. Családpüspöki működésem során igyekszem a szentéletű pápa tanítására támaszkodni. 

A családpasztorációnak rendkívül fontos eleme a kommunikáció. Bíró püspök atya szép műfajt teremtett a Hívom a családokat című rendszeres üzeneteivel. Ezt egyrészt oly módon szeretném folytatni, hogy időnként írásban szólok katolikus testvéreimhez és minden jó szándékú emberhez. Másrészt – alkalmazkodva a mai kor igényeihez –, rendszeres időközönként rövid videó üzenetben beszélek aktuális kérdésekről az egyház tanításának fényében.

Az egyház ugyanis azzal is segíteni akarja a családi életet, hogy a tanítás igazságával kereteket teremt, szabályokat ad. Az egyház biztonságot és boldogságot adó közösség az élet kibontakoztatására, ahol Krisztus szeretet törvénye az összetartó erő. 

Egy tudományos kísérlet során egy csapat embert küldtek föl egy tetőteraszra, ahol nem voltak védőkorlátok. Az emberek a terasz közepén tömörültek össze, nem mertek elmenni a széléig. Ugyanezt a csoportot újból fölküldték úgy, hogy már megépítették a korlátokat. Az emberek betöltötték az egész tetőteret, gond nélkül elmentek a korlátokig. Hasonlóképp a jó törvények teremtik meg a biztonságos környezetet a boldog élethez. Családreferens püspökként Krisztusnak az egyház által adott örömét és megtartó erejét szeretném képviselni családjaink és minden jó szándékú embertársunk felé.

Mélységesen egyetértek családreferens elődöm következő megnyilatkozásával: „Szellemi harcban állunk, ezért fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának, Szent II. János Pál pápának szavát: Elkötelezettségre és imádságra van szükség korunkban az egyik legveszélyeztetettebb intézmény, a család, a társadalom alapsejtje érdekében, mert elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a bomlasztó erők.” (Hívom a családokat – 2020. október) Az élet és a család védelmének érdekében nyitott vagyok az ökumenikus párbeszédre, és nagyra értékelem azon világi vezetők fáradozásait is, akik nemcsak szavaikkal, hanem tetteikkel is az élet pártján állnak. Én és munkatársaim irgalommal és szeretettel fordulunk minden embertársunk felé, azok felé is, akik másként gondolkodnak a családról mint mi, akik teljes hűséggel követjük az egyház tanítását. 

„Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét… Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát… Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6,13-17)

Kedves Magyar Családok!

Szeretném megköszönni, hogy kitartotok! Szeretném, hogy tudjátok: az egyház veletek van, imádkozik értetek. Arra biztatlak benneteket, hogy tekintsetek Jézusra, kapaszkodjatok bele, Ő velünk van életünk minden körülményében. Azt akarja, hogy mi is próbáljuk meg szeretni egymást minden helyzetben. Vele sikerülni fog. A jelenlegi pandémia miatt még nehezebb helyzetbe kerültünk, mert ez a próbatétel kikezdi életünket, családon belüli kapcsolatainkat. Ám a krízis, a válság mindig új lehetőség forrása is. Föl kell fedeznünk, hogy idősek és fiatalok, mind egymásra vagyunk utalva. A különböző generációk egymást támogatva tudnak előre haladni az élet útján. Merjünk őszintén és mélyen beszélgetni egymással, nyíltan kimondani a gondokat! Ne az elkerülést, a „szőnyeg alá söprést” válasszuk! Ebben nem vagyunk egyedül: velünk van Krisztusunk és egyházunk.

Az advent, az Úrjövet, a karácsonyra, a Gyermek születésére való készület kiemelt lehetőség mindannyiunk számára. Várakozásban vagyunk: várjuk a járvány végét, várjuk életünk jobbra fordulását, várjuk éltünk Megváltóját, Boldoggátevőjét, Beteljesítőjét. Kívánom, hogy adventi családi várakozásunkban találkozzunk a bennünket végtelenül szerető, minden körülmények között velünk lévő Isten Fiával. Az Ő átölelő szeretetét tapasztaljuk meg családi életünk mindennapjaiban és majd a karácsony meghittségében!