A maga korában igazi luxushotel volt bámulatos panorámával, hangulatos étteremmel, szaunával és uszodával, kábelteleví-zióval, telefonnal és minibárral felszerelt szobákkal, ma a Pilis-hegység egyik szégyenfoltja düledező és életveszélyes falaival. A legendás Hotel Nimródban jártunk.
Forrás: Vaskó Tamás
A Hotel Nimród a Pilis-hegység legmagasabb pontján, Dobogókőn fekszik. Az 1971-ben épült hotel impozáns megjelenésével, panorámás összkomfortos szobáival, hangulatos éttermével, uszodával, szaunával egészen 2009-ig várta a pihenni, kikapcsolódni váró vendégeket. Azóta csak az enyészet jár ide üdülni.
Építésének évében rendezték meg Budapesten minden idők legnagyobb és első vadászati világkiállítását: 33 hektáron, több mint kétmillió vendéggel. Az eseményhez több infrastruktúrát is érintő beruházás készült el, hogy a hatalmas számú vendéget ki tudja szolgálni – ezeknek volt része a Hotel Nimród is.
– A Hotel Nimród egyaránt kedvező lehetőségeket nyújt a pihenni vágyó utazók és a társasági vagy üzleti rendezvények résztvevői és szervezői számára, de a szálloda a sportbarátok, természetjárók, az egészséges életmód hívei számára is számtalan remek programot kínál. A Hotel Nimród változatos erdei túrák kiinduló és célpontja. A szálloda parkjából festői turistaútvonalak indulnak a Pilis-hegység természeti csodái és a környék híres kirándulóhelyei felé. A téli sportok kedvelői a dobogókői lesiklópálya, szánkópálya, a sífutás szerelmeseit kiépített sífutópályák várják – hirdeti a szálloda ma is működő honlapja, ahonnan az is kiolvasható, hogy ha valaki az étterem hagyományos vadétel specialitásai mellett a nemzetközi konyhaművészet ínyencségeit is meg akarta kóstolni, annak is itt volt a helye.
De az étkezésen túl is volt itt mit csinálni: minden szoba komfortos volt, fürdőszobával, színes műholdas programokat is szolgáltató televízióval és telefonnal, sőt egyes szobák felszereltsége a minibárt is tartalmazta.
Sajnos mára ebből már semmi sem maradt. A hotel privatizációja nem sikerült túl jól, és a 2008-as nagy gazdasági válság a Hotel Nimródot is elérte, és az előtte mindig telt házzal működő nagy múltú szálló 2009-ben bezárt. Aztán – ahogyan az sajnos lenni szokott az elhagyatott épületekkel – néhány évvel a bezárást követően az épületet feltörték, és innentől kezdődött a hotel fokozatos hanyatlása és kifosztása.
Az akkor nyolc éve üresen álló hotel 2017 nyarán rejtélyes körülmények között ki is gyulladt és szinte teljesen kiégett. Annak ellenére, hogy a szent-endrei tűzoltók gyorsan a helyszínre értek, az épület visszafordíthatatlan károkat szenvedett. A tető beszakadt, és a felső két emelet teljesen megsemmisült. Az alsó szinteket az oltáshoz felhasznált víz tette használhatatlanná. A helyiek szerint szándékos gyújtogatás történt, mivel az épületben már évek óta nem volt áram. A tettest, vagy tetteseket azóta sem találták meg.
Nem kell építészmérnöknek lenni, hogy ha a helyszínen járunk, magunk is rájöjjünk, hogy az épület valóban menthetetlen. A tető teljes egészében megsemmisült, a felső két emelet kiégett. Az összes ablak betörve, az ajtók, nyílászárók mind felfeszítve és feltörve adnak utat a szél és az eső pusztító erejének. A még megmaradt bútorok és egyéb berendezési tárgyak az üszkös gerendákkal együtt az ablakokon kihajigálva, nagy kupacokban hevernek a földön, az épület mellett.
A hotelben bent is mindent szétvertek, összetörtek és kifosztottak, csak a málladozó falak emlékeztetnek az egykori luxuszállodára, amiből mára már csak egy lecsupaszított csontvázépület maradt.
Egyedül az alsó két emeleten lévő szobákban maradt még néhány bútor: berendezési tárgyak, hulló csempés fürdőszobák emlékeztetnek csupán arra, hogy ez a hotel valaha is működött. A folyosókon mindenhol kidobált fürdőkádak, és egyéb kiszaggatott és összetört berendezési tárgyak hevernek, a falakat vastagon borítja a korom. A lépcsőház beszakadva, az összeomlás határán van, a szobákban és a folyosókon a födém életveszélyes, nem beszélve a tátongó, nyitott liftaknákról.
Az épület tényleg nagyon veszélyes állapotban van, ennek ellenére folyamatosan érkeznek a „katasztrófaturisták”. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy ottjártamkor a látogatók között volt egy apuka a kislányával, és egy két kisgyerekes család is úgy mászkált a romos épületben, mintha csak vasárnap a Vidámparkban lennének. Elképesztő és megdöbbentő látványt volt.
Az egykori hotel ebben az állapotában sokkal inkább az elmúlásra, egy szellemtanyára emlékeztet, mint egy egykoron jól működő és boldogságot árasztó nagyszerű szállodára. Teljesen felfoghatatlan, hogy egy ennyire frekventált és gyönyörű helyen, hogyan lehetett veszni hagyni egy ilyen nagyszerű múltra visszatekintő épületet, mint a Hotel Nimród Dobogókő. Talán még fel lehetne újítani...