A tudósok sokáig azt gondolták, hogy a sarkkörök csak átmenőhelyei voltak a dinoszauruszoknak, nem találtak állandóságra utaló jeleket. De a nemrég talált megkövesedett ősmaradványok bizonyítják, hogy évmilliókkal ezelőtt élővilágukhoz ugyanúgy hozzátartoztak ezek a hatalmas állatok, mint a gazdag erdők.
Forrás: Shutterstock
Néha ment a hőmérséklet fagypont alá
Ötvenmillió éves mamuterdő megkövült nyomaira bukkantak tudósok a Grönland szomszédságában található Ellesmere-szigeten.
A sziget 1300 kilométerre fekszik az Északi-sarktól, így mindenki azt gondolta, hogy még nagyítóval sem lehet közel-távol sem találni egy fát sem a területén. Ezért lepődött meg mindenki a mostani felfedezésen, amelyről többek között a Viasat Nature dokumentumfilmjében, a Sarki szélsőségekben is értekeznek. A mamutfenyők ugyanis nem elég, hogy akár 50 méter magasra is megnőhettek, de a gyökereik alapján mocsaras vidékben terpeszkedtek. Tehát, ami ma egy kietlen, jeges vidék, az valaha egy szubtrópusi mocsár volt.
A Déli sarkkörön található Antarktiszt, az ötödik legnagyobb kontinens felszínének nagy részét is vastag, néhol öt kilométer vastag jég borítja. Ami miatt itt is, a biológia törvényei szerint semmi keresnivalója nem lenne fáknak. És mégis, a kontinenshez tartozó Nelson-szigeten bükkfák megkövült maradványait találták.
A leletek szerint az Antarktisz egy részét 83 millió évvel ezelőtt bükk- és páfrányerdők borították, a hőmérséklet pedig csak néha-néha ment fagypont alá. Ami ennél is komolyabb, hogy emellett egy beszédes nevű Titanoszaurusz csontját is feltárták a kontinensen: már csak a gerincét alkotó csontok hossza is meghaladta a 120 centimétert.
Állkapocscsont-darabból következtették ki
Óriási örömet okozott a tudósoknak, hogy pár hónapja új dinoszauruszfaj maradványait fedezték fel Alaszkában.
Az állat 70 millió évvel ezelőtt élt az Északi-sarkvidéken: a kutatók egy mindössze 14 milliméter hosszú állkapocscsont-darabot találták. A fosszília elemzésével megállapították, hogy a megtalált dínó a dromaeosauridák családjába tartozott, és ezzel a Velociraptor közeli rokona volt.
A csont egy fiatal példányhoz tartozott, és a korai fejlődési stádiuma alapján a dínó valahol a közelben születhetett. Ez is cáfolja azt, hogy ezeknek a hatalmas ősállatoknak csak átmenőhelyek voltak a sarkkörök. A megtalált bébidínó miatt arra következtetnek a tudósok, hogy mivel ő még nem tudott volna nagy távolságot megtenni, a szüleinek a közelben kellett párosodniuk és fészkelniük, vagyis huzamosabb időt töltöttek itt. Egy kifejlett dromaeosaurida egyébként 180–280 centiméteres magasságúra is megnőhetett, így a bébidínó mindössze kiskutya méretű lehetett.
Emelkedik a tengerszint és a hőmérséklet
A sarkvidék napjainkban is óriási változás alatt áll: a globális felmelegedés a jégsapkák elolvadásához és a tengerszint drámai emelkedéséhez vezethet, ami alapjaiban változtathatja meg a bolygónkat. A rohamléptékű felmelegedés mindenre hatással van, de hogy milyen hatással, arra a fosszíliák adnak választ. A gleccserek jegében talált leletek szerint hárommillió évvel ezelőtt a Föld 3–4 fokkal volt melegebb, mint manapság, és a magasabb vízállás miatt többek között az USA keleti tengerpartja is 140 kilométerrel beljebb volt. Ha a felmelegedés így folytatódik tovább, hamarosan sok millió négyzetkilométernyi szárazföld tűnik el városokkal, életterekkel együtt.
