Etikus urbex: Azért, mert egy laktanya elhagyatott, nem lehet megrongálni – Videó

Mi az, hogy urbex?

Az urbex szó az angol „urban exploration” szavak összevont rövidítéséből ered, és jelentése: „városi felfedezés”. Melynek célpontjaiban elhagyatott helyek, épületek, egykori funkciót vesztett közintézmények, gyárak, kórházak, szállodák állnak. De ide tartozik a hazánkban nagy számú egykori szovjet laktanyák, bezárt SZOT-üdülők, vagy elhagyatott, magára hagyott parasztházak, tanyák meglátogatása is.

A graffitisek kezdték

Az urbex, mint „mozgalom” Magyarországon először a kilencvenes évek közepén, kétezres évek elején jelent meg, elsősorban a graffitisek körében, ők keresték fel az elhagyatott épületeket, majd rajtuk kívül egy egészen pici csoport, szubkultúra folytatta a hagyományt, de ez akkoriban még egy viszonylag szűk réteget érintett. Az urbex robbanásszerű elterjedését a videómegosztó portáloknak köszönheti, és nagyjából a 2012-es években kezdett növekedésnek indulni a fiatalok körében. Mára már egy több tízezres csoportot érint, akik között nem csupán a fiatalabb korosztályt találjuk meg, hanem inkább már többségében a középkorúakat, és egyre több nő is hódol ennek a szenvedélynek.

Most éli a fénykorát az urbex

Elmondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon a fénykorát éli az urbex, soha nem látott tömegeket vonz az ismeretlen, romos épületek felfedezése. Viszont sajnos a nagy számok törvénye alapján itt is megjelentek az egymással rivalizáló csoportok: egy-egy elhagyatott épület feltörése nem csak buli, hanem „trófeagyűjtési” lehetőség is. A teljesen illegális versenyben cél az is, hogy az egymással rivalizáló csoportok olyan fotókat mutassanak fel helyekről, ahol lehetőleg még nem járt senki azelőtt az urbexesek közül.

Káros versengés

Sajnos, ez a versengés nem csak a végleg bezárt és hátrahagyott épületeket érinti, hanem az átmenetileg bezárt, vagy felújításra váró épületeket is, például a régi kastélyokat, kúriákat, műemlék helyeket. Ennek hozadékaként pedig megjelentek a szándékos rongálók, tolvajok is – magyarázta az etikus urbexes, Vaskó Tamás, aki a Bors fotóriportereként számos ilyen helyen járt már riportot készíteni, ám minden egyes esetben engedéllyel, a tulajdonos tudomásával.

– Szerencsére, ezek a negatív esetek jóval kisebb számban fordulnak csak elő, mint a többségében etikus urbexesek, akik általában kis létszámban, vagy egyénileg hódolnak ennek a szenvedélynek, és betartják az „urbex etikai kódexet” – mondta a fotóriporter.

Életet is menthet az etikus urbex

De nézzük mik ezek a legfontosabb etikai szabályok a tisztességes urbexesek között.

1. Az első és legfontosabb, hogy az adott helyen épületben nem rongálunk, nem nyúlunk semmihez és nem hozunk el semmit. Csupán fényképezés, videózás, dokumentációs céllal vagyunk az adott helyen. Nem törünk fel semmit annak érdekében, hogy bejussunk egy-egy lezárt épületbe, ez szigorúan tilos! Ha ismerjük a hely egykori tulajdonosát, kezelőjét, mindig keressük meg, és jelezzük szándékunkat, kérjünk engedélyt a terület, vagy egy adott épületbe lépés előtt.

Ez egyáltalán nem lehetetlen, én az elmúlt 10 évben mindig kértem engedélyt, és 98 százalékban mindig kaptam is.

2. Egy adott hely védelme érdekében idegeneknek nem adjuk ki a terület elérhetőségét! Ez a fent leírt vandálok, rongálók miatt elengedhetetlen.

3. Soha ne menjünk egyedül, de ha ez nem megoldható, akkor mindig jelezzük egy barátnak, vagy hozzátartozónak hogy hová készülünk, hol vagyunk. Készüljünk fel az adott terület, épület elhelyezkedéséből, történetéből, múltjából. Így kevésbé érhet minket meglepetés. A tapasztalat az, hogy még így is előfordulhat, hogy amiből otthon felkészülünk, az a terepen teljesen máshogy történik majd. Ezért is fontos, hogy mindig felkészülten induljunk el, bármi is történik vagy bármit is tapasztalunk egy helyen.

4.Viseljünk mindig hosszú, zárt ruházatot – bizony még nyáron is. Vastag talpú túracipő, vagy bakancs nélkül ne is induljunk útnak, hiszen egy-egy elhagyatott helyen rengeteg a törmelék üvegszilánk a földön.

5.A telefonunk mindig legyen feltöltve, hogy baj esetén értesíteni tudjuk a hatóságokat.

6.Lámpát, fejlámpát, tartalék elemeket szintén vigyünk magunkkal! Legyen nálunk bicska, vagy zsebkés is, ahogyan szintén nélkülözhetetlen az elsősegélycsomag, kötszer és ragtapasz is, vagy néhány alapvető gyógyszer, mint például az allergia elleni gyógyszer. Ide tartozik a szájmaszk is még, ez a penészes levegő miatt nagyon fontos, mert a több évtizede magára hagyott épületekben a szálló por és az egyéb gombák és baktériumok belélegezve súlyos egészségkárosodást okozhatnak.

7. Ha csak egy órára készülünk meglátogatni egy helyszínt, akkor is legyen nálunk minimum másfél liter víz, egy szendvics, vagy legalább pár szelet csoki. Ez könnyedén a zsebünkben is elfér, és egy-egy esetben akár életet is menthet.

8.Életveszélyes, összedőlés határán, vagy bontás alatt álló épületbe nem megyünk be!

9. Végezetül, és talán ez a legfontosabb: ha egy épületnél azt tapasztaljuk, hogy azt már korábban feltörték, és hajléktalanok, vagy esetleg drogfüggők tartózkodnak az épületben akkor oda sohasem menjünk be! Még akkor sem, ha nem tapasztalunk mozgást bent, de a szétdobált tárgyak életvitelszerű tartózkodásra engednek következtetni. Ilyenkor is inkább kerüljük el az épületet! Gond esetén szintén értesítsük a hatóságokat.

Ezeket a minimális, de elengedetlen szabályokat betartva, és testi épségünkre is különösen odafigyelve viszont nem mindennapi kalandokban lehet részünk egy elveszett, és elfelejtett világban, megörökítve azt az utókor számára.

Borítókép: Kertész Krisztina