Az elmúlt egy évben minden megváltozott, köszönhetően a koronavírusnak... Budapest belvárosában lomtalanítás volt, a kijárási tilalom idején azonban nem hordták szét az embernagyságú lomokat az emberek. Így derült fény egy furcsa szokásra: minden ötödik lakásból kidobják a műenyőket, melyek elvileg évekig használhatók lennének.
A fővárosban vannak olyan kerületek, ahol még a szemétben is komoly kincsekre lehet bukkanni. Ilyen például az ötödik kerület, a főváros egyik legtehetősebb lakónegyede, ahol a lomtalanítások idején komoly népvándorlás veszi kezdetét. Külső kerületekből, de még messzi vidéki városokból is furgonok indulnak, hogy az ott lakók által leselejtezett bútorokat, irodai eszközöket, háztartási gépeket, éttermek dekorációs elemeit vigyék magukkal.
A kidobásra ítélt tárgyak között ugyanis nem ritka az antik tárgy, a még működő porszívó, a szinte hibátlan irodai szék, vagy az üzemképes hűtőszekrény sem.
2021 telének vége persze ebben is különbözik az eddigi években megszokottaktól, jelenleg kijárásai tilalom van este nyolc után, ezért majdhogynem érintetlenül maradnak a kupacok a járda szélén.
A Bors munkatársa péntek este kilenckor vette nyakába a várost, hogy megnézze, találkozik-e olyanokkal, akik akár a szabályok megszegése árán is elindulnak kincsekre vadászni.
Az első nagy kupacok a Bazilika melletti kis utcákban tűnnek fel, az egyiket épp egy jólöltözött fiatal férfi méregeti kissé bizonytalanul, majd amikor meglát egy gyári csomagolásban díszelgő irodaszéket, zavartan körülnéz, felkapja, és már indul is tovább. A jelenetet egy közeli, hónapok óta zárva tartó étterem bejárati ajtajában élő hajléktalan nő nézi végig. Látszik a tekintetén, hogy nem érti, miért ez volt a férfi számára a legnagyobb kincs, holott ott hever vagy négy szinte hibátlan szőnyeg is. Az ő értékrendje szerint az biztosan hasznosabb dolog.
A kupacok környékén egy szakadt, fehér furgon halad el kétpercenként, nyilvánvalóan itt köröz, de nem mer a három fiatal férfi kiszállni belőle, nem tudni, mikor jönnek erre a rendőrök igazoltatni.
Nem kell egyébként sokat várni rájuk, amíg az egyik nagy kupacot fotózzuk, meg is jelenik mellettünk egy rendőrautó, amiből két fiatal egyenruhás száll ki. Iratokat kérnek, igazoltatnak, megkérdezik, miért vagyunk az utcán ilyenkor.
A rendőrökkel való beszélgetésből kiderül, hogy nehezen engedik el a kincseket a lomisok, újra és újra megpróbálják kijátszani az éberségüket, az autóból kipattanva válogatás nélkül beszórnak mindent a kocsiba, amit nyilván majd otthon megválogatnak.
A szeméthegyek elképesztő méretűek egyébként, van, amelyik két méternél is magasabb, különleges élmény ilyen érintetlen állapotban megfigyelni ezeket.
Meglepő, de majdnem minden kupacban láttunk műfenyőt.
Volt, amelyik még dobozban volt, vagyis vadonatúj, de összességében elmondható, hogy mindegyik használható minőségű volt. Érthetetlen, hogy az emberek miért veszik meg több tízezer forintért és utána miért dobják a szemétbe ezeket.
A kétórás sétánk során láttunk ételfutárnak álcázott lomist, akinél természetesen nem volt étel, de az egyik házhoz szállító cég egyenruhájában bringázott kupacról kupacra. Az ő álcája volt a leghatékonyabb, rá sem hederítettek a rendőrök...Találkoztunk fiatal párral is, kezükben falióra és konyhai eszközök voltak, de összefutottunk három jólöltözött fiatal férfivel is, akik egy illegális buliba siethettek, hiszen a kezükben bontatlan italos üvegek voltak. Ők véletlenül keveredtek a lomok közé, és nagyon megijedtek, amikor megtudták, hogy igencsak aktív a rendőri jelenlét a környéken, hamar el is tűntek az Arany János utcából nyíló, egyik szűk utcácska sarkán, amit csak az oda helyezett, két ruhásszekrény ajtaján keresztül lehetett megközelíteni. Ha szerencséjük van, Narniában kötöttek ki.
