Már négyévesen tudta, hogy valami hasonlóval szeretne foglalkozni, persze kislányként még fogalma sem volt, hogy mit is csinál egy bűnügyi helyszínelő. Törteli Eszter elérte a célját, sőt könyvet is írt a saját tapasztalatait is felhasználva.
Forrás: Saját
Míg a legtöbb kislány az ő korában hercegnő vagy balerina szeretne lenni, Törteli Eszter már egészen fiatalon tudta, hogy őt valami egészen más érdekli. Krimiket olvasott, vonzotta a veszély, ahogy ő fogalmaz, már a homokozóban is csontokkal játszott.
Ez persze csak vicc az ő részéről is, de az már koránt sem, hogy később először orvosszakértő szeretett volna lenni, de hamar rájött, hogy nem tud egy helyben maradni. Inkább tovább keresgélt, és rendőr lett. Az évek során nyomozóból bűnügyi helyszínelővé vált, miközben tűzoltó és grafológus-írásazonosító végzettséggel is rendelkezik, és számos helyen oktat. Nem mellesleg pedig első könyves író, és mi másról is szólhatna első könyve, mint négy nőről, akik megpróbálnak eltüntetni egy holttestet.
De az Anyahotel több egyszerű kriminél, hiszen egy olyan nő tollából született, aki valódi bűnügyi tapasztalattal rendelkezik, és azt nem is fél használni írás közben sem. A könyv 18+-os besorolást is kapott.
Négyévesen persze még nem tudtam, mit jelent nyomozni, de érdekelt a krimi, és sosem tudtam egyhelyben maradni. Gyorsan jár az agyam és szeretem azt is, hogy mindig lehet itt újat tanulni
– mondta a 33 éves nő, aki olyan helyeken jár, ahová más be sem tenné a lábát – a földi pokolban.
– Nekem természetes, amit csinálok, nincs benne semmi ijesztő vagy visszataszító. A könyvemben bemutatom, hogy milyen érzés az, amikor csak a munkára szabad koncentrálni, hogy ténylegesen nem szabad belegondolni, hogy mi is történt. Viszont igenis meg kell figyelni minden apró jelet és mozzanatot, épp ez egy ilyen munka szépsége, hiszen ha nem figyelünk valami apróságra, egy elkövető maradhat szabadlábon, ami az aprólékos nyomozás kapcsán a sztori egyik központi témája a családon belüli erőszak mellett. A történet tele van apró csavarokkal, amik viszik az olvasót a teljes megnyugvásból a teljes összeomlás felé. A könyvemben lévő szereplők szintén nők, akiken keresztül hangsúlyozni szeretném, hogy egy nő is lehet belevaló, és mi mindenre vagyunk képesek összetartással, egymás támogatásával.
Törteli Eszter a szigorú rendőrségi szabályok miatt arról ugyan nem beszélhet, hogy a munkájában milyen veszélyek rejlenek, de el lehet képzelni. Elég csak felmenni a rendőrség honlapjára, és ránézni a bűnügyi hírekre, az embert kirázza a hideg a rideg gyilkossági helyszínektől, azoktól a tragikus sorsoktól, amit az ott fellelhető nyomok előbb-utóbb kirajzolnak.
Épp ezektől, a sokak számára gyomorforgató tapasztalatoktól lesz annyira valós az Anyahotel, ami egy olyan kitalált történet, ami a valóságban is megtörténhetne.
A történet eleje már-már egy csajos ponyvaregényre hajaz: négy, egymást nem ismerő nő érkezik wellnesselni, anyukák, akik kicsit ki szeretnének szabadulni a pelenkák, a mosogatás és a teregetés fogságából. Aztán hamar kiderül, egyikük bántalmazó kapcsolatból érkezik, másikuk nárcisztikus személyiségzavarral küzdő anyával él együtt, megint más pedig úgy falja a pasikat, mintha nem lenne holnap. Egy a közös bennük: mind a négyen a boldogulásukért küzdenek.
Az Anyahotel a négy nő élettörténetét és találkozását dolgozza fel, akik véletlenül elkövetnek egy bűncselekményt. Vagy ez sem véletlen? Nincsenek benne igazán pozitív karakterek, nincsenek benne hősök, nagyon árnyaltak a szereplők, mert mindenki jó és rossz, bűnös és ártatlan egyszerre.
– Régóta gondolkoztam azon, hogy jó lenne egy könyvet írni. Talán azért, hogy azt a rengeteg tapasztalatot, amit összeszedtem, más formában is hasznosítani tudjam. Valahogy azt éreztem, hogy én tényleg olyan könyvet tudnék írni, ami hiteles és valóságos. Úgy érzem, ha a könyvben lévő bűncselekmény megtörtént volna, pontosan így történt volna. Az, ahogyan a könyvben a nyomozó gondolkodik, nagyon tükrözi az én gondolkodásmódomat. Egy férfi nyomoz, az eszközök pedig, amiket felhasznál, egy valóságos nyomozás során is szerepelhetnének. Azok az érzések, amikor ott állsz, amikor döntened kell, amikor végig kell gondolni, hogy ténylegesen mi történik, ezeket nem lehet csak elképzelni, ezeket meg kell élni. Én ezt a fajta valódiságot próbáltam visszaadni a regényemben – magyarázta Törteli Eszter.
Ám nemcsak az eszközök, vagy a nyomozás módja valóságos, hanem az is, ahogy a nyomozók életét igen jól ismerő Eszter leírja benne egy rendőr lelki nehézségeit is, kiderül így az is, mennyire kell tudni távolságot tartani egy ügytől vagy épp az, hogy ennek ellenére mégis mennyire kell belevonódni. De nemcsak a nyomozó személyisége rajzolódik ki, hanem a négy nőé is az anyaságon és a kapcsolati dinamikán keresztül.
És milyen véletlen (persze, nem), de Eszter is anyuka, két gyönyörű kislánya 5, illetve 7 éves – nem mellesleg pedig pontosan tisztában vannak vele, hogy édesanyjuk mivel is foglalkozik.