A NASA Perseverance marsjárója több mint 470 millió kilométer megtétele utána múlt héten landolt a bolygón. A sikeres expedíció hatására ismét egyre többen bíznak benne újra, hogy egyszer ember is megteheti a minimum egyéves utat. Lássuk, mire kell készülnie egy űrutazónak.
Forrás: NASA
A Perseverance marsjáró egy 250 méter mély kráterben érte el a bolygó felszínét. A sikeres landolást követően a NASA irányítótermében valóságos örömünnep tört ki. Később pedig láthattuk az első jó minőségű képsorokat is a marsjáró landolásáról, amikből az is kiderült, még a Perseverance ejtőernyőjén is volt rejtett üzenet.
A kozmikus sugárzás nem vicc, és bizony erősen hat az agyra. A súlytalanság kihívás a tájékozódóképesség számára, ez akkor igen-igen veszélyes, ha vész esetén meg kellene találni a menekülőutat. Hosszabb távon a sugárzás hatással van a kognitív képességekre, és felgyorsítja az Alzheimer-kór kialakulását. Mire ma valaki elérne a Marsig, valószínűleg teljesen elbutulna.
Azon űrhajósok, akik hónapokat töltenek az űrben, gyakran simán elejtenek dolgokat, és napokig lábra sem tudnak állni.
A NASA használta először a fagyasztva szárítás technológiáját. Az űrbe vitt ételeket korábban tubusokba csomagolták. Ma is 10 ezer dollárba (2,8 millió forint) kerül minden fél kilogramm, amit az űrbe feljuttatnak, így fontos, hogy legalább felesleges vizet ne kelljen kilőni az asztronautákkal.
A gáz halmazállapotú dolgokkal van odakint a legtöbb probléma, és igaz ez a szellentésre is. A kellemetlen szagok a légkörben gyorsan eloszlanak, odafönt azonban az űrhajót nem lehet kiszellőztetni. Ezt speciális szűrőberendezések teszik meg, de a szagnál is veszélyesebbek azok a gázok, amik egy szellentéssel távoznak, és az űrben egyetlen szikra hatására robbanást okozhatnak. Az űrhajósok ezért olyan kosztot kapnak, ami minimálisra csökkenti a gázkibocsátást. Böfögni viszont képtelenek az űrhajósok, a gázok és folyadékok ugyanis nem választódnak külön a gyomorban, mint a Földön.
A testarányok megváltoznak a súlytalanságban, ezért az űrhajósok speciális kompressziós párnákat viselnek a combjukon, hogy elősegítsék az alsó végtagok vérellátását. A vér a súlytalanságban felfelé áramlik, ezért az asztronautákra jellemzőek a püffedt arc, szélesebb törzs és zsugorodott lábak. Ráadásul gravitáció nélkül a testben a csontok és az izmok elkezdenek lebomlani.
Az űr nem rossz alvóknak való: az alvás odafönt annyira nehézkes és kényelmetlen, hogy az űrhajósokat egész éjszakára le kell kötözni, hogy azt érezhessék, mintha feküdnének valamin. És bizony azt is számításba kell venni, hogy egy űrhajó „alapjáraton” is borzasztóan hangos. Az űrhajósok speciális nyugtatókat szednek.
A mosdóhasználatra vonatkozó kérdés talán az, ami a legtöbbeket foglalkoztat, és ez érthető is. Az űrben a mosdók nyomáskülönbséggel működnek, az űrhajósoknak egy apró lyukba célozva kell elvégezniük minden dolgukat. A folyékony halmazállapotú végtermék az űrbe kerül azonnal, míg a szilárd dolgokat csomagolják és hazahozzák.