A hároméves Tóth Nikónál tavaly novemberben diagnosztizáltak leukémiát, több mint 40 kemoterápián esett át.
A kisfiú szülei egyszercsak azt vették észre, hogy Nikónak fáj a lába, sántít. Elvitték a háziorvoshoz, aki vérképet kért, és pár nappal később a budapesti Tűzoltó utcai gyermekklinikán találták magunkat, csontvelővizsgálatra várva. Ezután kapták a lesokkoló diagnózis. Az akut limfoid leukémia a gyermekkor leggyakoribb leukémiatípusa, azonban nagyon jó eséllyel gyógyítható.
Szerencsénk volt, mert nem előrehaladott az állapota, ugyanakkor így is nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, 42 kemoterápiás kezelésen. Négy blokkot írtak elő, ebből eddig hármat kapott meg, azaz még jó pár kezelés vár ránk
– mesélte a Blikk-nek Nikó édesanyja, Anita.
Azt felfogja, ha megyünk a kórházba, ahogy meglátja az utcát, elkezd zokogni, hogy ő nem akar oda bemenni. Hiányolja az édesapját, a testvérét, ha megszúrják, azt kiabálja: „Segítség! Apát akarom.”
– tette hozzá.
A szülők mindketten munka nélkül maradtak, mert a munkáltatók elbocsátották őket, nem tolerálták, hogy sokszor munka helyett a kórházba kellett menniük. A férj azóta már elhelyezkedett segédmunkásként, de anyagilag így is nagyon nehéz helyzetben vannak.
