Forrás: Metropol
A Metropol kint járt a négy kamaszfiú által épített piciny bunkerfaluban, ahol a „Bázisépítők” körbe is vezették őket. A városszéli farengeteg közepén 4 fiú kedvet kapott a bunker építéshez. Az egész történet olyan, mint egy ősi sztori, vagy egy kalandregény, hiszen Budapesten gyerekek már nem nagyon játszanak erdőben. Azt kérték, ne írják le, hol van pontosan, hogy ne bántsák őket...
A gyerekek többsége a természetben többnyire unatkozik, már nemigen bújócskáznak, játszanak indiánost a szabadban – azt sem tudják, mi az. A többség otthon a mobilját nyomkodja és mereszti a szemét a képernyő előtt. De Marci, Milán, Levi és Balázs nem ilyen: szorgos munkával felépített egy mára több bunkerből álló „kis falut”. Az egész olyan, mintha egy modern Pál utcai fiúk elevenedne meg.
A koronavírus első hullámával sok fiatal elkezdte unni magát, hiszen az iskola többé nem fárasztotta le az általános iskolásokat. A srácok ekkor kezdtek bele a nagy kalandba, ami azóta is tart.
– Van egy messenger csoportunk, „Bázis építők” a nevünk, ez lett a csapatunk neve is – avattak be a srácok, ami tovább erősíti a történet kalandregény érzését.
Önálló kis bázis
Az iskolás fiúk folyamatosan dolgoznak a világtól eldugott kis bázisukon, olyannyira, hogy már több különálló bunkert is építettek. Az osztálytársak üzenetben, vagy a suliban szünetek közben megbeszélik, hogy mikor mennek ki megint, hogy folytassák az építkezést. Előre megtervezik, egyeztetik, hogy mit szeretnének, és a zsebpénzükből veszik meg a kellékeket. Óriási fantáziával rendelkeznek, az egyik bunkert pinceszerű tárolóhelynek építették, így amikor ott jártunk éppen a levezető lépcsőt készítették, és éppen ásták ki a pinceszerű odút. De van már fősátor, fatároló, kuka és még fészer is, sőt egy csapot is készítettek maguknak, hogy a munkák után tisztálkodni tudjanak.
A kincsesláda titka
A területen elrejtettek maguknak egy kis túlélő dobozt, ebben van mindenféle, amire a mindennapi építkezések során szükség lehet.
– Van benne egy távcső, ezzel Marci a madarakat szokta figyelni. Van egy zsebrádiónk, amivel mindig zenét hallgatunk, kis nasi, pár pohár, meg egy füzet, amibe a bázissal kapcsolatos terveket szoktuk beleírni, illetve itt van a bázis térképe, amit mi rajzoltunk le – mesélte lelkesen a Metropolnak Levi ,aki részletesen elmagyarázta mi, hol található kis helyükön.
Kihangsúlyozta, mindent el kell rejteniük, hiszen annyi mindent elloptak már tőlük. Legutóbb saját kezűleg gyártott zászlójukat vitte el valaki, illetve a kihelyezett kis lámpásukat is lenyúlták már.
Sok bántást kapnak
A barátság és az összetartás folyamatos, hiszen nem mindenki nézi jó szemmel szórakozásukat. Kezdetben volt egy úr, aki rendszeresen megrongálta a bunkert. Gyakran vandál módon késsel kaszabolta szét a hálót, amivel a bunkereket védték. A darabokat a földre dobta, arra hivatkozva, hogy ő természetvédő. Az eset odáig fajult, hogy a fiúknak máshova kellett költöztetnie a bázist.
– Már tavaly tavasszal is elkezdtünk építeni egy bunkert az erdő túloldalán, de valaki mindig megrongálta. Később megláttuk, hogy egy ismeretlen bácsi szándékosan rongálja meg bunkert, és még ránk is szólt, mit képzelünk magunkról, hogy rongáljuk a természetet, de nekünk nem ez volt a célunk. Műanyagot is csak a vízhordó palackok miatt használunk - mesélte Balázs furcsa élményüket a késes úrról, aki nem hagyta őket békén.
Az eset óta már osztálytársaik elől is titkolják az új helyet, mivel volt olyan ismerősük, aki poénból lerombolta, amit addig építettek. Mindig kijárt, és egyszerűen csak szórakozásból szétszedte a srácok bunkerét. Mióta elköltöztek a régi helyről már senkinek nem árulják el az új létesítmény igazi helyszínét, csak a Metropol lehetett a titok tudója.
