Szívszaggató drámának lehettek szemtanúi, akik csütörtök délután a Lőrinc Center környékén jártak. Egy 65 éves, zokogó férfi a legjobb barátjától, Tippmixtől, a disznótól búcsúzott, mielőtt az állatot betették egy furgonba, hogy elszállítsák. A csüngőhasú malac egy éve édesítette meg Benyeda László életét, ám tegnap kiszökött az utcára, ezért deportálták a röfit.
Forrás: Knap Zoltán
Benyeda László egy nyolcgyermekes mozaikcsaládban nőtt fel. Saját bevallása szerint az ő helyében mindenki más csatornalakó lenne, ám őt mérhetetlen elszántsággal ajándékozta meg a sors.
– Alig voltam 14 éves, amikor a féltestvéreim csak azért vertek meg nagyon, mert nem közös anyától születtünk. Nem igazán volt boldog gyerekkorom. Később sem volt velem kegyes az élet, de én mindig megálltam a helyemet. Dolgoztam, amit tudtam, persze érettségit sosem szereztem. Mindenféle munkát elvállaltam – mondta László, aki hevesen tiltakozik, ha valaki hajléktalannak nevezi.
– Hogy is lehetnék csöves, amikor van hol laknom? Egy jótevőm befogadott egy ólból kialakított lakrészbe, ráadásul egy forintot sem kell fizetnem – mondta büszkén a férfi, akinek igazán széppé egy évvel ezelőtt vált az élete, amikor megismerkedett a házi kedvencével.
– Egy ismerősöm vett egy pici malacot a családjának. Azt hitték, hogy a csüngőhasú malac nem nő nagyobbra, de máshogy alakult. Napról napra terebélyesedett, végül pedig jobbnak látták, ha túladnak rajta. Én fogadtam be, de ehhez kellett a ház tulajdonosainak beleegyezése is – magyarázta a férfi, aki szenvedélyes szerencsejátékos, igaz, még sosem nyert komolyabb összeget. Úgy vélte, jó ötlet a kedvenc játékéról elnevezni új barátját.
Egyszerűen imádom! Ő a mindenem! Nézzék, milyen szelíd, milyen aranyos! Láthatóan ő is szeret engem
– mosolygott a gazda.
László a budapesti XVIII. kerületiek körében ismert figura. Ő a disznós pasas. Nem véletlenül nyerte el ezt a titulust: rendszeresen sétáltatta Tippmixet a pestszentlőrinci utcákon.
– Ugyan vezényszavakat nem sikerült neki megtanítanom, de be kellett látnom, hogy egy disznó nem kutya. Hiába mondom neki, hogy „ül” vagy „fekszik”, rám sem hederít. A nevére viszont hallgat! – jelentette ki a férfi, majd be is bizonyította állítását. A kedves disznó csakugyan felkapta a fejét és közelebb ment hozzá.
– Mindent megengedek neki! Rágja a nadrágom szárát, böködi az orrával a térdemet. Nem lehet rá haragudni. Ráadásul egy igazi úr. Amit nem akar megenni, azt nem lehet rátukmálni. Hiába veszem meg a drága banánt, ha nem kívánja, nem nyúl hozzá. Naponta négy kiló zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt el. Van, hogy én egész nap egy árva falatot sem veszek a számba, hogy ő ne maradjon éhes.
Annyi pénzem mindig van, hogy Tippmixet eltartsam. A fatelepen rengeteget dolgozom – mesélte a férfi.
László tegnap délelőtt még boldognak érezte magát. Reggel Kiskunlacházára kellett utaznia. Éppen ügyeket intézett, amikor csörgött a telefonja. A szállásadója volt a vonal másik végén.
– Így tudtam meg, hogy Tippmix kiszökött a kertből, ezért túl kell adnom rajta. A szívem szakad meg, de nem tehetek semmit – csuklott el a volt gazdi hangja. Kisvártatva megérkezett a teherautó egy disznószállításra alkalmas ketreccel, amibe László sírva segített beterelni az állatot. A férfi még elköszönhetett barátjától, majd a disznót egy pomázi telepre szállították, ahol megígérték Lászlónak, hogy nem lesz kolbász a malacból. Minden héten meglátogathatja.
