Nagypénteken Jézus Krisztus kereszthalálára emlékszik a kereszténység. Ez az év egyetlen napja, melyen a katolikusok nem mutatnak be szentmiseáldozatot, és ugyancsak ezen a napon hajtanak egyedül térdet a feszület előtt.
A katolikus hagyományok szerint a nagycsütörtökön a harangok „Rómába mennek”, ami annyit jelent, hogy a nagyszombati „glóriáig” nem szólnak, ahogy a csengőket és az orgonát is némán hagyják a szertartások során.
Jézus a kereszthalálával váltotta meg a világot, és nagypénteken éppen erre emlékszik a kereszténység.
A szentmiseáldozat Krisztus áldozatának megjelenítése, ám ezen a napon tilos bemutatni. A templomokban felhangzik viszont a Passió, vagyis a megváltó szenvedéstörténete. A szertartások során imádkoznak a világért, a hitetlenekért és a zsidókért, majd egyenként a kiállított feszület előtt térdhajlítással kifejezik hódolatukat.
Előtte a pap végigviszi a templomban, és háromszor kántálja, egyre magasabb hangon: „Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!” A nép így felel: „Jöjjetek hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet: Üdvözlégy szent keresztfa.”
