A pontyok és a Liverpool focicsapatának győzelme hozza lázba Ali Hamidit.
Több mint 700 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal exkluzív interjút adott a Borsnak a Viasat Explore-en futó Óriásponty című dokumentumsorozat brit sztárja, Ali Hamidi.
Hogy csöppent bele a horgászat világába?
– Nem egyik napról a másikra történt. Alapvetően a hobbiként indult a horgászat iránti szenvedélyem, de profivá válni kemény munka volt,
a marketing és a televíziós/újságírói szakismereteket is meg kellett tanulnom. 16 évvel ezelőtt tudtam összekapcsolni a szenvedélyemet a karrieremmel, amikor csatlakoztam a Korda nevű horgászfelszereléseket gyártó céghez, és velük együttműködve rengeteg nagyszerű televíziós lehetőséghez jutottunk.
Mi kell ahhoz, hogy valaki profi legyen?
– Szerintem a horgászatban nincsenek profik. Bár két társammal, Tommal és Neillel valóban rendelkezünk némi szakértelemmel, de leginkább a pontyfogásban.
– Mindannyiunknak van főállása a pecacuccokat gyártó cégünknél, ám mivel rengeteg időt szenteltünk ennek a sportnak, ezért profiknak szoktak minket nevezni. De ez nem olyan, mint a foci vagy az Forma-1, nem azért kapunk pénzt, hogy horgásszunk. Keményen dolgozunk közben egy nagyvállalatnál.
Sokan irigyelik, hiszen a világot járva folyamatosan pecázik…
– Ez nem igaz. Őrület, hogy az emberek azt hiszik, hogy éjjel-nappal a vízparton ülök, és próbálom horogra csalni a nagy pontyokat. Mindössze tíz hetet töltök horgászattal egy évben. A maradék tíz hónapban irodai munkát végzek, ahogy az átlag emberek.
Sok alkalmazottat és projektet kell irányítanom. Az Óriásponty című dokumentumsorozat mögött egy kis csapat áll, részt veszek a tervezésben, a gyártásban, valamint a Korda sok más projektjében is. Szóval, az időm nagy részét a számítógép előtt vagy a telefonon lógva töltöm, mint bármely más elfoglalt üzletember.
Felesége, hogy viszonyul a horgászathoz?
– Szeret velem kint lenni. Megérti a sport iránti szeretetemet, és természetesen támogatja a munkámat. Előttem nem volt igazi horgász a családomban, én vagyok az első.
Úgy tudom, nagyon szereti Magyarországot…
– Igen. Az esküvői násznagyom Budapesten él, egy amerikai iskolában tanít, így már az első forgatásunk előtt is jártam párszor Magyarországon. Klassz ország, nagyon barátságosak az emberek, a gulyást pedig imádom!
A Balaton az egyik kedvenc horgászhelye. Mivel varázsolta el?
– Nagy, gyönyörű és titokzatos. Csodálatos hely: tud nyugodt és csendes lenni, de ugyanakkor veszélyes is.
Mint a tenger, ha nagyon feltámad a szél. Ez szerintem nagyon izgalmas. Nem véletlen, hogy kis túlzással az egész világon ismerik.
Mekkora volt a legnagyobb hal, amit Magyarországon fogott?
– Egyszer sikerült fognom egy 25 kilós pontyot.
Ez az abszolút csúcs is?
– Nem. 35,8 kilós tükröst is csaltam már horogra. A rekordom pedig egy 70 kg-os sziámi ponty volt, amit Thaiföldön fogtam.
Hogy választja ki, hol forgassanak?
– Sok szempontunk van, a mostani évadokban olyan tavakat nézünk, ahol 35 kilónál nagyobb pontyok is vannak. Ezektől azért megremeg az ember lába. A magyar nézők szombatonként találkozhatnak velünk 21:45-kor a Viasat Explore tévécsatornán.
A halat egyébként fogyaszt?
– Olyat nem, amire horgászom. A tengeri halakért viszont odavagyok.
Kanyarodjunk át picit a focira. Ön óriási Liverpool-szurkoló hírében áll. A magyar válogatott kapusa, Gulácsi Péter ott játszott korábban, a klub szurkolói pedig a szívükbe zárták. Emlékszik Gulácsira?
– Hogyne. Nemrég játszott ellenünk a Bajnokok Ligájában. Remek kapus. Egyébként nagyszerű memóriám van, minden játékosra emlékszem, aki valaha megfordult a Liverpoolban.
Mi teszi jobban boldoggá: egy szép ponty vagy egy Pool-siker?
– Ez rendkívül nehéz kérdés. A foci jobban frusztrál, mint a horgászat, mert az utóbbira azért van valamennyi ráhatásom. Most pedig még nehezebb, mert a koronavírus miatt meccsre sem tudtam elmenni ebben a szezonban. Így még nehezebben éltem meg, hogy idén nem megy a csapatomnak.
