Több mint 700 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal Nagyrédére látogatott a Bors.
Forrás: Saját kép
Gyöngyös mellett található az a Nagyrédei víztározó, amely nagy népszerűségnek örvend nemcsak a bojlis horgászok körében, hanem a harcsások között is. A tavat 70 éve hozták létre, és az elmúlt 12 évben alakult át nagyhalas vízterületté, amely kiváló élményt nyújt az ide látogató pecásoknak.
Élménypeca
Nagyrédén a „fogd meg és engedd vissza” (Catch & Release) szemléletet valósították meg, tehát halat elvinni tilos, ám cserébe élvezhetjük a hatalmas pontyok fárasztását.
A főtározóban szinte nincs is tíz kilónál kisebb bajszos, a rekordhalunk pedig 24,2 kilós volt
– mondta a Borsnak Bárdóczky Zoltán tógazda, aki szintén nagy pecás.
– Ezen felül kiemelném a harcsaállományunkat is, amely méltán híres az egész országban. Tökéletes lehetőséget nyújt a kezdők számára belekóstolni, milyen egy édesvízi szörnyet fárasztani. Sok 50 kiló feletti példány található a tóban, a rekord pedig 80 kilós volt. Nem véletlen, hogy a híres harcsahorgász, Koós Ferenc minden évben itt tartja táborát.
Fontos a hagyomány
Bár hazánkban egyre népszerűbb a különleges halak, például tokfélék, koi pontyok tartása, Bárdóczky nem szeretné követni ezt az irányt, ahogy fogalmazott, számára túlságosan tájidegenek ezek a fajták.
– A főtározóba biztosan nem lesznek, az élménytavunkban még gondolkodunk, hogy telepítsünk-e tokhalakat. A koi pontyokkal az a legnagyobb problémám, hogy sokkal betegesebbek, mint kevésbé különleges társaik, ráadásul nem is olyan ütemben nőnek – tette hozzá a tógazda.
Elmaradt a nagy fogás
A Bors horgászcsapata már többször ellátogatott Nagyrédére, és mindig szép eredményekkel távoztunk. Volt olyan négynapos pecánk, amikor száz kiló felett fogtunk, köztük volt két húsz kiló körüli (19,8 kg, 19,4 kg) ponty is. A jól bevált módszeren, helyszínen az ember nem szeret változtatni, ezért ugyanoda mentünk, mint tavaly áprilisban. A 13-as, 14-es állást választottuk, mert az egész tavon ez az egyetlen olyan hely, ahol kényelmesen elfér egymás mellett négy horgász.
A sátorfelállítás után feltérképeztük a mederfeneket, hogy megtaláljuk az általunk vélt tökéletes helyet, ahol a nagy pontyok tanyázhatnak. Ez lényeges, ha Nagyrédére látogatunk, ugyanis a tó nagy része rendkívül iszapos, ahol viszont kemény a talaj, ott biztosan halak tanyáznak, hiszen testükkel eltávolítják a puha üledéket („kifürdik a helyet”). A csónak nemcsak a mederfenék feltérképezése miatt fontos a bojlis horgászatnál, hanem azért is, hogy a mélyebb részekre minél pontosabban eljuttathassuk szerelékünket. Mi nagyjából a parttól 200 méterre találtuk meg a tökéletesnek vélt helyet.
Nem is kellett sokat várnunk az első hal érkezésére, amely a reggeli órákban maszatolós kapással jelentkezett. Bár a tóban szinte csak tíz kiló feletti példányok vannak, nekünk mégis sikerült elsőre egy ötkilós példányt horogra csalnunk.
A tükörpontyot a háromnapos túrán még kettő követte: egy 8,5 kilós és egy 10,5 kg-os. Bár az eredmény szerénynek mondható, az időjárási körülmények nem voltak ideálisak, ezt jól mutatja, hogy az egész tavon csak a Bors volt eredményes.
