Mindenki találkozott, látott, vagy beszélt már ételfutárral, de vajon hogyan élnek és dolgoznak a négysajtos napszámosai? A pizzafutárok nyomába eredt a Bors.
Forrás: Pintér Péter
FARKASTÖRVÉNY
Észrevettem, ahogyan gomba módra szaporodnak társasházunk csengőpaneljén, és a lift falán elhelyezett rövid, de tömör üzenetek. Azonnal feltűnt, hogy ezekkel a „művész” egyértelműen üzenni akart. Később aztán rájöttem, hogy a „jatt?” felirat arra utal, valamelyik szomszédom igen fösvény volt, amikor háláját fejezte ki a pizzafutárnak. Ellenben, ha a névtábla mellett egy mosolygós fejet látunk, abból azonnal tudható, hogy az ott lakó bőkezű. De vajon kell-e, jár-e vagy csak adható a pizzafutárnak a borravaló?
A jatt az ma már nincs, de a cégek úgy számolnak, hogy létezik és kalkulálnak vele.
Van ahol adnak fixet és fizetik a benzint, de nincs címpénz, és van ahol kiszúrják a szemed pár száz forinttal megrendelésenként, mondván, a többit a jattból összeszeded. De az emberek leszoktak már arról, hogy adjanak. Nekem naponta jó, ha összejön ebből 1500-2000 forint – panaszolta a Borsnak Dani, aki az egyik legnagyobb futárcégnél dolgozik.
Mint mondja, négy telet lehúzott robogón, ezért már futárnak mondhatja magát, nem úgy, mint egy-két kollégája, akik a vírushelyzet miatt elvesztették megélhetésüket, és most így próbálják meg kihúzni ezt az időszakot.
– Tudom, hogy most nehéz mindenkinek, de nagyon felhígult a szakma. Mert igen, ez egy szakma, aminek vannak íratlan szabályai, de az a baj, hogy sokan lettek itt turisták. Tavaly tavasszal mikor beütött a krach, minden kirúgott vendéglátós autóba, motorra vagy biciklire pattant, és nem értik, hogy is megy ez. Persze, azért neveljük őket – mondja, hozzátéve: ennek eredményét láthatjuk, amikor járókelőként megpillantunk egy telefonfülkébe, vagy egy szemeteskonténerbe berakott pizzás motort, de van, hogy csak a jármű gumijának a szelepét húzzák ki annak, aki nem tiszteli a szabályokat.
Mindig van egy két bunkó. Bepofátlankodik eléd az étteremben a pultnál, vagy autóval rá áll a kollégáira úgy, hogy azok nem tudnak kiállni. Nekik szólnak ezek a jelzésértékű akciók
– teszi hozzá Dani, aki naponta 9-12 órát dolgozik, általában ebédidőben és este, amikor pörgősebb a város. Azt mondja: nagyon fárasztó ez a munka, és hamar ki lehet benne égni.
– Akármennyire is szeretsz vezetni, akármilyen kicsi is a felelősség, egyszer csak megunod, hogy egész nap az autóban ülsz, emeletre mész fel, majd jössz le, akár esik, akár fúj, és azt látod, hogy nem becsüli ezt meg senki. Rájössz, hogy itt nincs előrelépés, nem itt fogod megcsinálni a karriered. Van, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva, mert nem jelentenek be, és akkor küldenek el, amikor éppen úgy tartja kedvük – zárta a pizzafutár.
