Védőmaszkban jár a nyuszi, locsolásért nem jár puszi – A járvány miatt változtak a locsolóversek is

A locsolkodás közép-európai húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn a fiúk vízzel, újabban illatos kölnivel locsolják meg a lányokat.

Hívták ezt a napot vízbevető hétfőnek is, mert még ötven évvel ezelőtt is elterjedt dolog volt, hogy

vödörnyi vízzel terítették be a lányokat, vagy az itatóvályúba dobták a gyengébbik nemet,

sőt gyakran tiltakozásuk ellenére patakhoz, folyóhoz, kúthoz hurcolták, és ott megmártották őket. 

Míg korábban csak a legények és lányok között zajlott ez az esemény az 1950-es évekre már gyerekek és felnőttek is locsolkodtak a városokban. Locsolóvers elmondása után 

illatos kölnit fújtak a nőkre, és helyébe valamilyen jutalmat, édességet vagy hímes tojást reméltek.

A locsolóvers időközben külön műfajjá fejlődött. Az olykor engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető rövid versnek ma már sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak.

népszerű locsolóversek:

Én kis kertész legény vagyok, Rózsafákat locsolgatok.
Azt álmodtam az éjszaka, itt is van egy szép rózsafa. Szabad-e locsolni?

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő, locsolhatok-e?

Egy kis pikantéria:

Van nekem egy kis locsolóm,
Kölni nincsen benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne.

És a "maszkos" jelen:

Védőmaszkban jár a nyuszi,
locsolásért nem jár puszi!
Itt maradok a szobámban,
meglocsollak távmunkában!

Közösségben jártam, karanténba zártak...
Locsolni így nem tudok, lányok online utaljatok!