A 71 éves dandártábornok alig múlt harminc, amikor 1980. május 26-án a Szojuz–36 fedélzetén megkezdte a 8 nap 20 óra és 45 percen át tartó űrutazását. Farkas Bertalan 1978-ban érkezett Csillagvárosba fizikai és mentális felkészülésre, és mire eljött a nagy nap, már nyoma sem volt benne az ismeretlentől való félelemnek.
Farkas Bertalan minden apró részletre emlékszik az 1980. május 26-át megelőző napokból. Szinte az orrában érzi a Szojuz–36 kabinjának illatát, és maga előtt látja az akkori kor legmodernebb eszközeinek villódzó fényeit. Ez az a kabin, amelyben az Interkozmosz program keretében első és máig egyetlen magyarként eljuthatott a világűrbe, ahol majdnem kilenc napon át körözött a Föld körül Valerij Kubaszov parancsnoksága alatt. A Bajkonurban töltött idő utolsó napjaiban már senki nem gondolt a hatalmas rizikóra, amit egy űrutazás rejtett.
A Csillagvárosban rengeteg időt töltöttünk felkészüléssel, és a kor legkiválóbb szakemberei készítettek fel minket életünk kalandjára
– emlékezik az egykori űrhajós.
– Természetesen az elején volt bennünk félelem, de a start előtti hetekre már minden aggodalmunk köddé vált, és csak a feladatra koncentráltunk. Ebben segítségünkre voltak pszichológusok, akik óriási munkát végeztek annak érdekében, hogy mentálisan felkészüljünk a ránk váró több mint egy hétre – mesélte a Borsnak a dandártábornok, aki az űrutazás előtti napokban, telefonon búcsúzott el a feleségétől.
– A szabályok szerint arra nem volt lehetőség, hogy a családom ott legyen a kilövésnél, amit akkor értettem meg igazán, amikor 1986. január 28-án bekövetkezett a Challenger-katasztrófa. Akkor gondoltam bele, hogy ez velünk is megtörténhetett volna, és abba is, milyen érzés lett volna a családtagjainknak, ha a helyszínről nézik a rakéta megsemmisülését és az űrhajósok tragédiáját.
Farkas Bertalan „egyszerű” vadászpilótaként indult küldetésére, de nemzeti hősként tért vissza a Földre. Egyedüli magyarként élhette át az űrutazás páratlan élményét, és attól kezdve mindennap arra vágyott, hogy újra a csillagok közé repülhessen.
– Az űrállomáson töltött napok után június 3-án visszatértünk, azonnal éreztem, hogy az életem végérvényesen megváltozott. Pillanatok alatt lett ismert a nevem Magyarországon és az egész világon. Hatalmas volt körülöttem a médiafelhajtás, de nem ez volt az egyetlen dolog, ami felkavarta az életemet. Fel kellett dolgozni a népszerűséget, és azt a vágyat is kezelni kellett, hogy vissza akartam térni az űrbe. Ez végül sajnos nem sikerült, de ha felnézek az éjszakai égboltra, még ma is érzem a vágyódást.
A dandártábornok még nem készül a csöndes nyugdíjasévekre.
Most azon dolgozom, hogy segíthessek egy vagy több magyarnak abban, hogy rész vehessenek egy űrutazáson. Reális esélyt látok arra, hogy az évtized közepén vagy a második felében ez a terv megvalósuljon, és megérem, hogy lesz újabb magyar űrhajós
– jelentette ki Farkas Bertalan, aki hiszi, hogy részese lehet egy olyan fontos kutatásnak, melynek eredményeképp újabb magyarok hódíthatják meg az űrt.
Három év múlva megvalósulhat
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter másfél éve az Európai Űrügynökség sevillai konferenciáján jelentette be, hogy Magyarország 2024-ben űrhajóst kíván küldeni az űrbe.
– Az űripar az egyik legfontosabb iparág lesz a jövőben. Magyarország számára ez újabb fejlődési, kitörési lehetőség, fókuszában a második magyar űrhajós kiképzése és a Nemzetközi Űrállomásra történő felküldése szerepel, amelyet 2024-re reálisan megvalósíthatónak látunk az orosz Roszkoszmosszal együttműködésben.
