Két emberrel végzett, másik kettőt súlyosan megsebesített 2000. július 4-én Budapesten, egy Teréz körúti gyorsétteremben a személyiségzavaros Bódi Zsolt.
Tudatában volt annak, hogy mit tesz, de annak már nem, hogy miért teszi – ezt vallotta a bíróságon Bódi Zsolt, aki azon a bizonyos napon, mint az Oktogoni mészáros vonult be a köztudatba.
Bódi ötéves volt, amikor a szülei elváltak. Nyolc osztályt végzett és bár a művészetek és a színház érdekelték, nem volt lehetősége továbbtanulni. Első munkahelye az Operaházban volt, itt színpaddíszítőként dolgozott, később a Vidám Színpadnál helyezkedett el. Tizenhat éves korától mindig az éppen aktuális barátnőinél lakott, akikből huszonöt éves korára már ötvenet is fel tudott sorolni.
Félelemből ölt
A lövöldözés előtt fél évvel talált rá az igazira, végre boldog volt – egészen a vérfürdő napjáig. Aznap a Lukács fürdőben volt barátnőjével és annak rokonaival, ezt a napot élete legszebb napjának gondolta, ám este összevesztek a barátnőjével. Bódi vesztesnek érezte magát, ezért este 10-kor elindult otthonról, és magához vette a fegyverét, hogy végezzen magával. Ezt egyébként korábban kétszer, 17, illetve 19–20 éves korában is megpróbálta.
Este bement a városba, hosszan bolyongott, a tárgyaláson úgy emlékezett, nem is tudta, hol van és hogy vannak-e körülötte emberek. Az Oktogon közelében leült egy padra, a fejéhez emelte a fegyvert, viszont három srác megzavarta azzal, hogy hangoskodtak. Ekkor visszazuhant a való világba, felpattant és cél nélkül ismét elindult. Bement a Teréz körúti McDonald’sba, hogy WC-re menjen, és befelé menet megpillantotta a már korábban látott három fiút, akik bent is hangoskodtak.
Félelmet érzett, kirohant az utcára, és állítása szerint innentől kezdve nem tudta befolyásolni tetteit. Egy belső hang arra késztette, hogy végezzen a három fiúval. Visszament a gyorsétterembe és mindhárom fiúra lövést adott le, majd elindult a Nyugati felé.
Trauma hozta elő az elmezavart
Zsolt szüleit korábban az utcán támadták meg, ekkor kezdett paranoiássá válni és félni az utcán, és ekkor szerezte be a fegyvert is. A Nyugati felé sétálva meglátott két „bűnöző alakú” férfit, akik szerinte olyasfélék lehettek, mint akik a szüleit is megtámadták korábban, így az egyikőjükbe golyót eresztett, a másikukat megijesztette egy olyan lövéssel, amit direkt nem irányított rá. Ekkor döbbent rá, hogy akkorát hibázott, amit nem lehet már jóvá tenni, és elindult, hogy az első rendőrnek feladja magát.
Megbánta tettét
A bíróságon megbánta tettét és beismerte bűnösségét is, tényleges életfogytiglani szabadságvesztését tölti azóta is. Az elmeszakértő szerint Bódi a gyilkosság idején nem volt elmebeteg, viszont paranoid személyiségzavarban szenvedett. A pszichológiai vizsgálatok feltárták, ötéves korában dadogni kezdett, aminek hátterében már akkor az elfojtott agresszió állt. Bódit tizenöt éves korában pszichiátrián is kezelték, mivel már tinédzserként is súlyos személyiségzavara volt.
