Horrortámadás csúfította el a gyönyörű háromgyermekes édesanya arcát – már soha nem lehet olyan, mint régen
Ha a tükörbe néz, élete végéig emlékezni fog arra a reggelre – ennek ellenére azt mondja, nem a támadás, hanem utána a tehetetlenség volt a legkegyetlenebb.
Brutális támadás áldozata lett egy 32 éves német nő, akire egy reggel, kutyasétáltatás közben rontott rá exe, majd "ezért úgyis börtönbe megyek" felkiáltással az arcába öntött valamilyen folyadékot.
Vanessa Münstermann arca és mellkasa teljesen eltorzult, elvesztette az egyik szemét és a fülét is. Számtalan rekonstrukciós műtéten esett át, ám a ráöntött sav pusztítását így sem tudták visszafordítani az orvosok. Noha szinte felfoghatatlan, mit élt át, egy Insta-posztban arról beszélt: a legrosszabb nem az volt, hogy örökre egy másik nő néz rá a tükörből, hanem a tehetetlenség, kiszolgáltatottság, amit akkor élt át, amikor a kórházban feküdt, éber kómában.
Vanessa támadója – Daniel F. – 12 évet kapott a 2016 februári esetet követően, később pedig negyedmillió euro kártérítésre is kötelezték. Eközben Vanessa úgy döntött, pozitívan tekint az életre, nem hagyja el magát, sőt, amellett, hogy igyekszik mindig mosolyogni, másoknak is segít, akik hasonlót éltek át – legyen szó akár családon belüli erőszak áldozatairól, akár olyan gyermekekről, akiket valamilyen égési sérülés torzított el örökre.
Azonnal megszűnt érezni
A Hannoverben élő nő egy korábbi interjú során felidézte a támadás pillanatát.
– Fel sem fogtam, hogy valami nagyon rossz dolog történt. Tudtam, hogy nem vizet öntött az arcomra, de azt nem gondoltam, hogy kómába kerülök majd miatta – magyarázta, hozzátéve: ha nincs mellette valaki, aki azonnal kihívja a mentőket, ő elindult volna munkába, annyira nem fogta fel a sokk miatt, mi is történt vele, és milyen súlyos a helyzet.
Mint elárulta: nem is érzett fájdalmat.
– A sav olyan erős volt, hogy azonnal kiölte az idegvégződéseimet. Egyszerűen nem voltak idegek, amik közvetítsék az agyamnak a fájdalmat.
A nő arról is beszélt, milyen volt először tükörbe néznie. Sokáig ugyanis nem láthatta a saját arcát, a kórteremből minden tükröt kivittek. Ennek ellenére volt némi fogalma róla, hogy nézhet ki, bizonyos tárgyaknak, felületeknek köszönhetően ugyanis elcsípett már valamennyit új külsejéből.
– Akkor annyira tele voltam tömve fájdalomcsillapítókkal és kedélyjavítókkal, hogy ezek elnyomták az érzéseimet. Az első érzelmek akkor rohantak meg, amikor már a rehabon voltam. Egyedül ültem a szobámban és végiggondoltam mindent – árulta el. Akkor határozta el: nem engedi, hogy bántalmazó exe uralkodjon felette és megsemmisítse.
– Végezetül két lehetőségem volt: feladni vagy tovább menni – ez utóbbit választotta.
