Bizonyára nincs olyan magyar, aki ne tudná, hogy mézédes szőlői és persze borai határainkon túl egyaránt hírnevet szereztek a Kölcsey Ferenc által is megénekelt Tokajnak, a tájhoz tartozó legenda azonban nem mindenki előtt ismert: íme hát a helyi tündérek története.
Sokan fejtegetik, miért jár az egész világ ama táj csodájára, melyen fantasztikus borok, pezsgők születnek. Ismerjük meg hát a tokaji borok unikumának rejtélyét, melyet talán az itt elfogyasztható nedűk hatására is számos érdekes legenda övez.
Feldühödött a vulkán, elnyelte a fiút
A belső-kárpáti vulkáni koszorú részének számító Zempléni-hegység, beleértve a Tokaji-hegyvidék vonulata Európa leghosszabb vulkanikus övezetét jelenti, melyet a mélyből feltörő, a Föld kéreglemezének mozgásából eredő erők formáltak még 15 millió évvel ezelőtt. A mondás szerint a Tokaji-hegy haragos tűzhányó volt egykoron, melynek környékét játékos kedvű, hím- és nőnemű tündérek népesítették be.
A lények napközben rejtve maradtak az emberek elől, ám miután leszállt az est, előmerészkedtek. Amennyiben a kor polgára kellően szerencsés és szemfüles volt, még halandó létére is megakadhatott rajtuk a szeme. A legenda szerint a tüzet hányó, feldühödött Tokaj-hegy réges-régen el is nyelte egy ifjú szerelmespár tündérfiú tagját, az ugyanis nem volt elég körültekintő, így a játék hevében a kráterbe zuhant. Az elhunyt szerelmét megsirató kedvesének záporozó könnyei beterítették a hegyoldalt, a cseppeket pedig magába szívta a talaj – ettől olyan édes a tokaji szőlő.
Két magaslat között labdázott a házaspár
Furcsán hangozhat, de a mesebeli szerzetek a labdajátékokat nem vetették meg. Előszeretettel ütötték el így az együtt töltött időt, de persze mindig akadnak szabályt erősítő kivételek: hiába volt már férje hites felesége, a tündérkirálynő csak kapcsolatuk derekán kapta magát rajta, hogy fülig beleszeretett népe uralkodójába – tartja egy másik legenda. Ettől kezdve az úrnő kizárólag urával labdázott tovább, szigorúan édes kettesben.
Ám míg férjét a Tokaj-hegyhez láncolta kötelessége, az asszony kénytelen volt a Várhegyen maradni. A szétszakított pár a monda szerint ezután a két magaslat között dobálta egymásnak a labdát – egészen addig, míg az a Bodrogba nem esett, majd el nem vitte a víz. A kétségbeesésében elkeseredett királynő tündérei oldalán egy pincébe vonult vissza – a rege alapján ma is ott rejtőzködnek: ennek köszönheti varázslatos erejét az oda kerülő, messze földön híres bor.
A rejtély az, hogy nincs talány
A szőlőtermesztés, valamint az abból származó bor elkészítésének gyakorlata, sőt művészete jelentős múltra tekint vissza a tájon, elvégre Krisztus születése előtt a 300. esztendőben, már a rómaiak alatt is komolyan vették az efféle tevékenységet. Egy szó mint száz: a tokaji borvidék 2002-re világörökségi elismeréssel is büszkélkedhet. A környéket körbelengő legendák legrejtélyesebb mementója talán mégiscsak az, hogy az innen származó italok kiemelkedő minősége, illetve különleges zamata mögött nem húzódik rejtély.
A világhírnév titka „mindössze” a megannyi apró, avagy jelentősebb tényező közösen kifejtett hatásában rejlik: nem kell más, csupán termékeny, ásványokban gazdag, vulkanikus talaj, utánozhatatlan éghajlati adottságok, őshonos szőlőfajták, egyedi eljárás – na meg némi penészgomba. Anka Péter
