Béla bácsi 40 éve lakik egy erzsébetvárosi, romos társasházban. Rajta kívül csak ketten élnek még ebben a szellemtoronyban. Az áldatlan állapotokat az idős ember nehezen viseli, hiszen egymaga van. Vigaszt a Biblia lapozgatása nyújt neki.
Forrás: Metropol
– Negyven éve hordom a fát a pincéből. Senki nem segít, senki nem néz rám, nincs nekem segítségem. Nyakműtétem is volt, le vagyok robbanva. Kapok egy kis nyugdíjat, ha marad belőle, veszek magamnak enni. Amióta az asszony meghalt, a lakást alig tudom fizetni – mondta sírva az idős ember a Metropolnak.
Nincs kajára pénzem, ha kifizetem a villanyt és vizet is. De nem sírok én, csak az asszonyt sajnálom
– törölgeti a könnyeit Béla bácsi, aki abban bízik, hogy nemsokára a Dob utcába költözhet.
– Az önkormányzati családsegítő is azt mondta, hogy „Béla, döntött a nagyfőnök, megy a Dob utcába.” Nem tudom, ez mikor lesz, mert értesítést még nem kaptam.
Alig marad valami ennivalóra
Béla bácsi 62 négyzetméteres otthonán kívül már csak két szomszédos lakásban élnek.- Rendesek a szomszédok. Itt kint ülök az ajtó előtt, és beszélgetek velük. Legalább van kihez szólni. De ők nemsokára már mennek el. Nem tudom, mi lesz velem, ha teljesen egyedül maradok itt. Fizetem a lakbért, de azt sem tudom, hogy mire. Az 28 ezer forint, 14.500 a villany, a víz is 14.000. Mi marad nekem? Minden hónapban kölcsön kérek, szerencsére ad nekem a szomszéd, de azt is vissza kell adni.
Sikeres táncos volt az egykori öntőmester
Amikor az idős ember negyven évvel ezelőtt beköltözött, ez a ház már akkor sem volt a legjobb állapotban és azóta folyamatosan romlott az állaga. Béla bácsi akkor még üzemi munkásként dolgozott, forró acél mellett volt öntőmester.
– Veszélyes munka volt, ott szedtem össze valamennyi betegségemet, szétégett a kezem is. Leépültem én is úgy, ahogy ez a ház. Rokkant vagyok. Imádkozok a Jóistenhez, hogy segítsen nekem. Ő legalább meghallgat engem. Érzem a szívemmel – halkult el Béla bácsi, majd könnybe lábadt szemmel ismét imádott feleségéről mesélt.
Az asszony nagyon hiányzik. Együtt mentünk boltba, mindent együtt csináltunk. Mikor legény voltam, néptáncos voltam Miskolcon a színházban, vitézi ruhában. Tudja, minden elmúlik, ahogy ez is elmúlt
– mutatta a régi korok emlékeit idéző fotókat a falon, amelyeken néptáncosként lépett fel, de ott van málló vakolatra szögezve a felesége és a gyermekei, unokái képe is. – Itt a két fiam, Gyuszi és Béluska. Gyuszi muzsikus lett Hollandiában, az unokáim is ott élnek, és van még két lányom is, de mindenki messze.
Egyszer valakit agyonüt a falból kieső tégla
– Tavaly voltam a nagyfőnöknél az önkormányzatban, azt mondta, augusztusban költözhetek. Azóta semmiről nem értesítettek. Majd meglátjuk, mi lesz… Az ajtót, azt szeretném elvinni magammal az új helyre is – gondolkodott el az öreg, majd körbevezetett a házban.
Innen mindenki elköltözött vagy meghalt.
A ház ugyan romos, alig tartja valami a falakat és a gangot, de Béla bácsi ügyel a tisztaságra, amennyire tőle telik. - Mindig takarítok és mosok is – mondta, és megmutatta, hogy amikor a szárító tele van, akkor létrára tereget.
A lépcsőházban leomlott lépcsők, az egyik aljában egy évek óta kiszuperált mikró fekszik magányosan, az udvar olyan, mintha állandóan lomtalanítás lenne. Béla bácsi nehezen jár a lépcsőkön, a korlátot megette a rozsda, szinte lehetetlen kapaszkodni. A lakások ablakai betörve, pereg a vakolat, néha random kiesik egy-egy tégla a falból. Béla bácsi búcsúzóul azt is megmutatta, hogy bizony még a tárolót feltörték.
– Jönnek ide mocskos népek, akik idepiszkolnak, de amíg tudom, elzavarom őket. Bár lehet, hogy a falból kihulló tégla egyszer agyonüt valakit, vagy rám omlik az egész ház.
Az előző kerületi vezetés tervei szerint, az önkormányzat átépítette volna a Verseny utai házat, de az új polgármester, Niedermüller Péter és testülete többször is módosított ezen az elmúlt években. Végül nem lesz átépítés csak elbontás, és nem is az önkormányzat az egyetlen, aki részt vesz a projektben, miután külső cégeket is bevontak. Béla bácsi részben ezért várakozik legalább két éve az őt megillető cserelakásra.
