Már-már egy Kusturica-filmbe érezhette magát az a járókelő, aki a héten Zuglóban sétált, ugyanis már javában dübörög az éves lomtalanítási szezon. Ilyenkor a hatalmas kupacok környékét éppúgy ellepik a ráérősen válogató kisnyugdíjasok, mint a szakértő szemmel csemegéző hobbiműgyűjtők. Tettem egy próbát én is, és levetve minden szégyent és ellenérzést, guberálásra adtam a fejem.
Forrás: Ripost / Markovics Gábor
Az egyik reggel, amikor kiléptem XIV. kerületi lakásom ajtaján egy ruhaszárítóval, egy nagy szatyor gyerekruhával és egy kétkazettás magnóval, ezernyi szempár szegeződött rám. Három férfi asszonyaikkal és gyerekeikkel ugrásra készen figyelték, ahogy letettem a portékát, hogy aztán vércseként csapjanak le rá. Hisz ezek a kupacok néha igazi kincseket rejtenek.
Unokának születésnapra...
– Jók ezek még! Minket nem érdekel, hogy más már használta, hat gyerek van otthon, valamiben járniuk kell. Nézze, itt van például ez a bőrkesztyű, még nem is volt hordva – mutatta a zsákmányt az asszony, miközben rángatta ki a ruhákat a szatyorból. Ura ezalatt a műszerészek szakértelmével vette górcső alá a kazettás magnót. Egy másik hölgy eközben csendesen lépdelt a halmok között, és pásztázta a lomot.
– Az unokámnak most lesz a születésnapja, és neki keresek valami ajándékot – mondta a néni, aki, bár szégyenli a guberálást, de mint mesélte, rávitte az élet.
Vannak azonban a kifejezetten erre specializálódott rutinos profik. Ők ebből élnek. Több száz kilométert is megtesznek az ország másik végéből, hogy aztán az utcákat felosztva válogassák a lomot.
– Azt nézd! Chopin! Ez biztos ér vagy 200-at a bakancsoson – kiáltott fel Boldizsár, az egyik kupac ura, aki családjával Fótról érkezett, és már napok óta őrzik itt a lomot.
– Fiú! Ha itt végigmész, a soron vannak itt Borsodból, vannak itt Szabolcsból, vannak itt két-háromszáz kilométerekről, három-négy nappal a lomtalanítás előtt már fent vannak. Van egy ilyen íratlan szabály, hogy ez a kupac az azoké, a másik kupac meg másoké, ez meg itt a mienk. Ha már itt fogod két napja a helyet, akkor az a tied – vázolta a szabályokat a bennfentes.
Ami itt félre van téve, az a miénk!
A kidobott matracokból, székekből és asztalokból rögtönzött kis nappalit dobott össze a család, akik még reggel lévén, épp csak ébredeztek.
– Itt alszunk. De van, amikor dolgozunk is, mert a pincékből felhozzuk, az emeletről lehozzuk a lomot, úgyhogy ami itt félre van téve, az a mienk – jelentette ki Boldizsár.
Aki ezt megszegi, az megnézheti magát. Igazi lomiháború zajlik, ilyenkor, amerre csak járunk, mindenütt a székeiken ülő embereket látunk, akik demonstratív módon őrzik önhatalmúlag kisajátított szeméthalmaikat. Kevesen tudják, de 2013. óta az, hogy a lomokat valaki elvigye, bűncselekménynek minősül.
– A hulladékgazdálkodási törvény meghatározza, hogy a kikészített lom a közszolgáltató tulajdonába kerül. Így tehát az a változás történt, hogy míg korábban a kutakodók gond nélkül hozzányúlhattak a lomkupacokhoz, most már ezt büntetlenül nem tehetik meg – nyilatkozta lapunknak Horváth László, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. PR-referense, akitől azt is megtudtuk, hogy a törvény megszegői lopást követnek el. Boldizsárék tehát könnyen megüthetik a bokájukat, de mégis kockáztatnak, hiszen nagy a tét.
Legendák keringenek ugyanis talált húszezresekről, milliós festményekről, és egy pongyoláról, aminek 3 millió 800 ezer forint volt a zsebében.
– Hát lehet hallani ezt is, azt is, de az mind mese. Az igaz, hogy van itt minden, mint a moziban. Nézd meg, van itt jó szék, jó asztal, fényképezőgép, de hogy milliók meg ékszerek?…. Áhhh… hülyeség – legyintett Boldizsár.
Persze az viszonylagos, hogy kinek mi a kincs. Én például találtam egy régi, szinte hibátlan rádiót és egy, az 50-es évekből származó Art Deco lemezjátszót, amiket azonnal meg is futtattam a neten, és akadt is rá érdeklődő, aki 20 ezer forintot adna érte. Gyors pénz, mondhatnánk, de egyeseknek ez megélhetés. A lomtalanítás során ugyanis rengeteg olyan dolgot dobunk ki, amiket még lehetne használni, tehát eladható. Ezeket szépen kiválogatják, letisztítják, és pár száz vagy ezer forintért gazdát is cserélnek valamelyik bolhapiacon.
33 ezer tonna lom
Eljött az est, és nyomában már ébredezett a hajnal. Lassan levonultak a guberálók, széttúrt kupacokat hagyva maguk után, ami igencsak megnehezítette a hivatalos begyűjtést, ami már hat órakor megkezdődött. Sikítva nyelte el a kukásautó a szalmaembert, amely így, a többi lommal egyetemben a hulladékégetőbe került, ahol ledarálják, és távhő vagy villamos energia formájában újrahasznosítják majd.
Egy-egy ilyen alkalommal a közterület-fenntartók 20 kukáskocsival indulnak takarítani. Tavaly több mint 33 ezer tonna lomot gyűjtöttek be. Arra, hogy ezenfelül mennyit vittek el réz, vas vagy bútorok formájában az ügyeskedők, nincsen adat, de
a hatalmas számokból arra lehet következtetni, hogy még mindig nagy üzlet, sőt hungarikum a lomizás.
