Kautzky Armand Balatongyörököt második otthonának tartja, főleg nyáron. Mégsem megy bele a Balatonba. James Bond magyar hangja arról beszélt a Ripost7-nek, hogy mitől fél a magyar 007-es ügynök.
A pandémia alatt a színészekhez hasonlóan ön sem dolgozott? Vagy szinkronizálni lehet otthonról is?
– Szerencsére nem vesztettem el minden munkámat. Szinkronizáltam rádióknak, reklámokban. Évek óta fel vagyok arra készülve, hogy bármikor bárhonnan tudjak dolgozni, így ez a pandémia alatt sem volt gond. Nyáron a Balatonról vagy akár egy szállodai szobából is el tudom készíteni a hangfelvételt. A munkám ezen része nem állt le, és az ebből származó bevételemet sem veszítettem el. Azt a pánikot, amit más kollégák megéltek, hála istennek nekem nem kellett megélnem, biztonságban éreztem magam.
Milyen érzés, hogy a legtöbben James Bond szinkronhangjaként ismerik? Mennyire tud azonosulni a 007-es ügynökkel?
– Vannak színészek, akik végigjátsszák az életüket, mégsem alakul ki egy olyan karakter, amire mindenki emlékszik. James Bondot nagy áldásnak élem meg. Még abban a faluban is tudják, hogy neki kölcsönöztem a hangomat, ahol soha nem láttak színpadon. Csodálatos dolog, hogy kötődik valami a nevemhez és van egy csak rám jellemző szerep. Minden mikroportos beálláskor, akár a televízióban, akár a színházban, mindig azzal hangolok be: A nevem Bond, James Bond! Természetesen ez nem okoz nálam személyiségzavart. Tisztában vagyok azzal, hogy nem én vagyok a magyar James Bond, csak egy színész vagyok, akinek a hangján megszólal, de azért némiképp hasonlít a karakterünk.
James Bond semmitől sem fél, vagy legalábbis úgy tesz. Mi a helyzet önnel? Van valami, amitől kifejezetten viszolyog?
– Nem megyek bele a Balatonba, szorongok tőle. Úsztam már benne, a Dunában és a Tiszában is, de mindig rossz érzéssel, bizonytalansággal töltött el. Azt a felszabadultságot, amiért az ember bemegy a vízbe, hogy labdázik, úszik, soha nem tudtam élvezni, mert mindig halálos feszültségben voltam. Egyszerűen nyomaszt, hogy nem tudhatom, mire lépek, hová lépek, kire, milyen állatra. Ha sikerül eljutni a tengerhez, mindig nagyon boldog vagyok, mert ott sok méter mélyre lelátok a víz alá. A Balaton egy plátói szerelem. Nem becstelenítem meg azzal, hogy belemegyek, nem akarom a testiséget, csak nézem és elvarázsol. Minden napszakban és minden pillanatban újat mutat, egyszerűen imádom.
