Rendületlenül varrja a szentkúti kegyszobor ruháit egy ipolytarnóci nyugdíjas. Varga Ottóné Magdika ezzel szeretné kifejezni háláját.
Forrás: Knap Zoltán
Magdika még kilencéves kislány volt, amikor nagyapja elvitte a mátraverebély-szentkúti zarándokhelyre. A gyermeki lelkével elámult a hely és az ott őrzött mintegy 500 éves Mária-kegyszobor szépségén.
– Hat évvel később visszatértem, és feltűnt, hogy a szobor még mindig ugyanazt a ruhát viseli. Akkor és ott megfogadtam, hogy ha már megtanultam jól varrni, én fogom öltöztetni – mesélte a Borsnak Magdika, aki 17 éves korára az ország egyik első maszek ruhakészítője lett, mint női szabómester.
Manapság is sikerrel üzemelteti az esküvőiruha-szalonját.
– Később újra visszatértem, és láttam, hogy a szobor már kapott egy új ruhát. Nem akartam konkurenciaharcot, de aztán elveszítettem az édesapámat, és a férjem szülei is meghaltak. Sok nehézség következett. Egy éjjel megjelent nekem a Szűzanya, és rám nevetett. Tudom, hogy ez nem álom volt. Azonnal szóltam a férjemnek, hogy el kell mennem Szentkútra. Kiderült, hogy a kegyhely igazgatója csak később tud fogadni, ezért egy kicsit várnom kellett. Az első ruhát végül 1999 karácsonyára varrtam meg.
Magdika úgy érzi, számtalan oka van, hogy hálát adjon az Úrnak és Máriának.
– Az édesanyám szegénységben élt, és meggyónta egy papnak, hogy nem szeretne több gyermeket. Az atya arra kérte, hogy ha mégis áldott állapotba kerül, vállalja a babát. Kilenc hónappal később megszülettem – mesélte Magdika, és hozzátette: ugyanannál az asszonynál, egy bábánál született, mint a hites ura.
– Ez a bába később mesélte, hogy két újszülött volt a pályafutása során, aki neki köszönhette az életét. Nekem a nyakam köré tekeredett a köldökzsinór, Ottó – ő lett később a férjem – pedig halva született, és hideg-meleg vízben való fürdetéssel sikerült őt megmenteni – árulta el a kisiparos, aki eddig húsznál is több gyönyörű ruhát varrt a kezében az újszülött Jézust tartó Mária számára.