A keddi kánikula még a légkondicionált irodában is elviselhetetlen volt, így kollégánk úgy döntött, hogy munka után nem hazafelé veszi az irányt. Elugrott a margitszigeti Palatinus strandra, ahol 1919-ben a fővárosban először nyílt lehetőség a szabad ég alatti fürdőzésre.
Forrás: Ripost
Délután négykor, amikor a kánikula éppen tetőzik, a legjobb választás, ha valamelyik strand felé veszi az irányt az ember fia, lánya. És melyik fürdőhely jutna elsőként a pesti nép eszébe, ha nem a Palatinus, vagyis a Pala, amelyik idestova 102 éve várja a hűsölni vágyókat nyaranta? Bár a strand patinás, mégis tele van újítással, vagyis haladnak a korral, aminek az egyik leghasznosabb példája, hogy egy fillér készpénzt sem kell magunknál tartanunk, hiszen a büfékben minden elektronikusan zajlik, vagyis egy a belépéskor kapott karkötővel fizethetünk.
Sokan vannak, de bőven el lehet férni
– Bár délután is rengetegen voltak a strandon, kényelmesen el lehetett férni, és hamar találtunk egy medence közeli zöldterületet, ahol letelepedhettünk. Bár negyvenéves múltam, mégis hamar előkerült a bennem élő gyerkőc, hiszen jól emlékszem még azokra a nyarakra, amikor a hullámmedence óránkénti programja nélkülem nem indulhatott el. Ez egyébként még ma is éppen akkora élmény, mint évtizedekkel ezelőtt. Szóval van, ami szerencsére nem változik – mondta kollégánk, aki persze csúszdázni sem volt rest.
Felébred bennünkaz egykori kölyök
– 12 éves lehettem, amikor utoljára csúsztam le a Pala legendás játékszerei egyikén, de ez most negyvenéves fejjel is éppen akkora élmény, mint anno. Talán csak az izgalom nagyobb egy kicsit. A csúszás előtti pillanatban leginkább csak az önbecsülés az, ami arra készteti a magamfajta irodakukacot, hogy megmutassa, aputesttel is lehet elég bátor, de a „becsapódás” pillanatában felébred az a tizenkét éves kölyök, és máris indul vissza a toronyba, hogy újra és újra érez ze a szabadesés örömét, amit a legmeredekebb csúszda kínál – ecsetelte újságírónk, aki természetesen a büfésoron vezette le az időutazásos kaland fáradalmait.
Ropogós a lángos
– A számos vendéglátóegységben mindent lehet kapni, amire a strandolásban kifáradt testnek szüksége lehet. Árak tekintetében talán kicsit erős a büfésor, de cserébe a minőség is ma gas, így az ár-érték arány kielégítő. Oké, hogy egy fokhagymás lángos is éppen csak ezer forint alatt van, de legalább malomkerék méretű, és belül puha, kívül ropogós, ahogyan az a lángossütők titkos nagykönyvében meg van írva. Ha pedig az ember jóllakott, nincs is jobb, mint a nyugodt termálmedencében élvezni a nap utolsó sugarait, hogy aztán fáradtan, de mégis feltöltődve induljunk a kijárat felé.
