Az indiai Himalájában 4800 méteres magasságban lévő Roopkund-tó először mintegy nyolcvan éve hívta fel magára az emberek figyelmét amimkor a befagyott tó mellett rengeteg emberi csontvázra bukkantak.
A történet 1942-ig nyúlik vissza, amikor H. K. Madval indiai erdészeti hivatalnok emberi csontok ezreire lett figyelmes a Roopkund mellett. Ezt ő ugyan jelentette a hatóságoknak, ám a bizarr felfedezés csak az ötvenes évek végén kapott nyilvánosságot.
A maradványok alaposan feladták a leckét a kutatóknak, a holttestek ugyanis három különböző időpontban kerülhettek oda.
Eleinte azt gondolták, hogy a csontvázak japán katonáké vagy tibeti kereskedőké, azonban egy 2004-es elemzés mást mutatott: indiai zarándokok egy csoportja kiegészülve helyi hordárokkal éppen a Roopkundnál járt még a IX. században, amikor halálos jégeső sújtott le rájuk. Ezt az elméletet támasztják alá a koponyákon található sérülések. A zarándokok valószínűleg a mai napig megtartott, 12 évente megrendezendő Nanda Devi Radzs Dzsat Jatra hindu zarándoklatra tartottak.
Pár éve, 2019-ben nyilvánosságra hozták egy újabb kutatás eredményeit is, és ebből kiderült, hogy a 38 csontváz három, genetikailag egymástól jól elkülönülő csoportba tartozik és különböző időszakokban érte őket a halál.
Az egyik csoport dél-ázsiai és a VII. és a X. század között járhattak a tónál, a másik csoport feltételezhetően Kréta szigetéről származik és XIX. században érte őket a halál. A harmadik csoport pedig Délkelet-Ázsiához köthető, szintén a XIX. századból.
A kutatások eredménye, miszerint az ott talált csontvázak eredetének egyike sem köthető Indiához, teljesen megdöbbentett mindenkit.Nagyjából hat-hét olyan koponyát találtunk, amelynek a sérüléseit jégeső okozhatta. Számomra a rejtély továbbra sincs megoldva. Jelenleg több kérdésünk van, mint válaszunk.
- nyilatkozta Musrif-Trifati, aki a 2019-es kutatásban szintén részt vett.