A mai emberek számára is bőven maradtak még megfejthetetlennek tűnő, rejtélyes építmények a Földön, amelyek köré legendákat szőttek. Ilyen például a Stonehenge, a kőtömbök sokasága.
Forrás: Shutterstock
A kíváncsi turisták tömegeit Angliába csábító Stonehenge nem más, mint egy körkörösen elrendezett, kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális építmény Wiltshire-ben, Salisburytől 13 kilométernyire északra. A tudósok véleménye szerint építése Kr. e. 2500 körül kezdődött, és 2100 körül fejeződött be. A titokzatos látványosság nevezetes kövei: az ún. oltárkő, az áldozókő, a két stációkő és a sarokkő, amely a bejárat közelében, a Sugárút közepén áll.
Ez is érdekelheti
Az ősi építményről építtetői nem hagytak írásos feljegyzéseket, és nem maradt fenn semmilyen egyéb, egyértelmű nyom, amiből kiderülne, hogy miért hordtak össze több száz tonna követ egy helyre. A 20. században a területen több kutatás is zajlott, amelyek célja az volt, hogy kiderítsék a megépítésének célját. Bár sok magyarázat született, és közülük több elmélet népszerűvé vált, a mai napig folynak a találgatások arról, mi célt szolgáltak a hatalmas kövek.
Merlin legendája
A 12. században több legenda született, az egyik szerint Stonehenge-et óriások emelték Írország hegyeiben, ám Merlin, a varázsló Angliába helyezte az építményt. Egyébként Merlin, a kelta legendák és az Arthur-mondakör nagy varázslója valódi személy volt. Nem mágus, hanem egy harcias törzs királya, aki Anglia északi részén élt, és a 6. században fontos győzelmet aratott a földjére betörő ír hódítók felett – innen eredhet a köveket megmozgató varázserejéről szóló mítosz.
A Nap útját követi
Azt is gondolták, hogy a Stonehenge csillagvizsgálóként működött, mivel a tervezői figyelembe vették a Nap égi útját: a legmagasabb kövei ugyanis pontosan kijelölik az év leghosszabb napjának, vagyis a nyári napfordulónak a napkeltéjét, valamint az év legrövidebb napjának, azaz a téli napfordulónak a naplementéjét. A régészeti bizonyítékok pedig azt mutatják, hogy december és január környékén a kövek között sertéseket vágtak le, amely esemény a napforduló körüli szertartásos rituálékhoz köthető. A kőkörök a nyári napforduló idején a napkelte felé tekintenek, és érdekesség, hogy a jeles ünnepeket napjainkig megtartják a helyszínre érkezők.
A gyógyulás helye
Egy másik teória szerint a szigetországban élők Stonehenge-et gyógyító tulajdonságokkal rendelkező helynek tekintették. Egy 2008-as kutatás arról számolt be, hogy az építmény körül megtalált csontvázakon nagy számban bukkantak különböző betegségre vagy sérülésre utaló jelekre. A szakértők úgy vélik, hogy a köveknek és a közeli vizeknek egykor mágikus erőt tulajdonítottak, és gyógyítottak a területen.
Temetkezési hely
Az biztos, hogy temetkezési helyként is szolgált a Stonehenge, mert a kutatások során több száz sírt találtak a közelében. Egy brit tanulmány azt állítja, egykor köztemető, majd az elit temetője is volt. A területről származó elhamvasztott emberi maradványok legújabb vizsgálata szerint nagyjából ötszáz évvel a ma ismert Stonehenge létrejötte előtt a területen egy nagyobb, szintén kőtömbök alkotta kör magasodhatott, amelyet köztemetőként használtak: férfiak, nők és gyerekek, vagyis valószínűleg egész családok maradványait tárták fel. A régészek szerint a másféle, lazurittal jelölt sírokban fellelt eszközök és a tálakban megtalált égetett tömjén pedig arra utalnak, hogy az ott lévők egykor a vallási vagy politikai elit tagjai lehettek.
Szabadtéri zeneszalon
Steven Waller archeoakusztikus kutató elmélete szerint a Stonehenge helyén ötezer éve egy akusztikus jelenségnek állítottak hatalmas emlékművet az ott élők. A szakember szerint ha két dudás a kőkörök közepén játszik, igen különös hanghatást tudnak elérni, a helyszín bizonyos pontjain pedig a két hangszerből jövő hanghullámok kioltják egymást. A helyszín hangokat blokkoló vagy torzító köveit hagyományosan „dudás köveknek” is hívták. Egy legenda szerint a csodás hangok szüzeket csábítottak a mezőre, akik táncuk közben kővé dermedtek.
Törzsi emlékmű
Öt brit egyetem összefogásával készült kutatás eredménye alapján kialakult legfrissebb álláspont szerint Stonehenge egy olyan emlékmű, amely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. Mike Parker Pearson professzor szerint Stonehenge-et egy olyan létesítménynek szánták, amelynek célja a Britanniában élő népek egyesítése lehetett. A monumentális ősi építmény melletti település maradványainak elemzése azt mutatta, akár több ezer ember is a helyszínre utazott – például Skóciából –, magukkal hozva jószágaikat, hogy nagy lakomákkal ünnepeljék a téli és a nyári napfordulókat. Az viszont tény, hogy a megépítése hatalmas vállalkozás volt, több ezer munkásra lehetett szükség a több tonna – olyan távolságokról is származó, mint Nyugat-Wales – kőtömbök mozgatására, így már maga a munka is megkövetelte a különböző ősi népek egyesítését.
A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban felvette a világ kulturális örökségének jegyzékébe.
