Mindössze nyolc évig ragyoghatta be a Dunát az 1937-ben épített világítótorony fénye, a második világháború viharai ugyanis nem kímélték. Különlegessége azonban nem ez volt, hanem, hogy teljesen más céllal készült, mint ami általában ezeknek a tornyoknak a funkciója.
Forrás: Ferenc Zoltán Zénó
Mint minden világítótoronynak a világon, így a Duna mentén lévőknek is az az elsődleges feladata, hogy segítse a hajók éjszakai tájékozódását.
Budapesten azonban épült egy, annak ellenére, hogy itt a funkciójára semmi szükség nem volt,
hiszen a város tele van jól kivilágított tereptárgyakkal, amelyek segítették és ma is segítik a kapitányokat. Akkor mégis miért épült meg a monumentális torony? Az alábbiakban kiderül.
Funkciója nem volt, de „ragyogott”
A világítótorony tulajdonképpen egy emlékműnek készült: Horthy Miklós, hazánk egykori kormányzójának, tengernagyának volt a vágya, hogy a fiumei világítótorony kicsinyített mását itthon is megcsodálhassuk. Emellett az is köztudott volt, hogy tengernagyként közel állt hozzá az egykori magyar haditengerészet, így
a célja az volt, hogy a Császári és Királyi Haditengerészetnek állítson emléket.
Mindezek jegyében épült fel 1937-ben a mai Petőfi híd budai hídfőjénél a 30 méteres torony, és ünnepélyes flottaparádé keretében fel is avatták még abban az évben, október 10-én.
Többen is pályáztak az elkészítésére
Az Emlékműbizottság 1936. december 4-én zárt ülésen döntött a pályázatról. Az első dÍjat Bócza József, Kislégi Nagy István és Boldogfai Farkas Sándor pályaműve nyerte.
A pályamű világítótornyot ábrázolt, oldalán hajórommal, amelyen szárnyas angyal állt.
A második díjat Miskolczy László építész és Pekry Lajos szobrász terve kapta. A harmadik díjat Kollár Gyula építésznek és Kallós Elek szobrásznak adták. Ezenkívül hat pályaművet megvásárolt a bírálóbizottság. A 45 pályázó között szerepelt Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szentgyörgyi István, Falus Elek, Kallós Ede, Maróthy Géza, Ligeti Miklós, Sarolta Frigyes, valamint Hoffmann Béla.
Nagy összegű díjakat osztottak ki, az eredményt azonban nem találták teljesen kielégítőnek,
így egy szűkebb körű pályázatot hirdettek, melyen a felszólított művészek vettek részt. Kivitelre végül Szentgyörgyi István és Miskolczy László terve került.
A „Támadás Géniusza” és a Novara
Az emlékmű 22 méteres vasbeton talapzatát, melyet Miskolczy László építész tervezett, a hídpillérhez illesztettek. Ebből egy hajóorr nyúlt ki, amelyet a kormányzó egykori zászlóshajójáról, az SMS Novara gyorscirkálóról mintáztak meg, amint a tengert hasítja. Rajta Szentgyörgyi István hétméteres, kétalakos bronz szoborcsoportját helyezték el:
egy hajókürtöst, amint figyelmét a „Támadás Géniuszának” alakjára irányítja.
A talapzat tetejére a fiumei világítótorony 30 méteres, kicsinyített másolata került, amelynek belsejébe a hídról (a talapzaton keresztül) csigalépcsőn lehetett feljutni. Szintén a talapzaton belül alakítottak ki egy kis múzeumot és emlékhelyet, amely a Császári és Királyi Haditengerészet relikviáit őrizte.
A torony története szomorú véget ért
Az impozáns építmény azonban csupán nyolc évig ragyogta be a Dunát.
A történelem viharai a budapesti világítótornyot is magukkal sodorták.
A budapesti világítótorony sajnos csupán nyolc évig létezett. Amikor 1945. január 14-én a visszavonuló németek felrobbantották a Duna-hidakat, szinte teljesen megsemmisült az emlékmű is. Bronzmaradványainak csak egy töredékét találták meg a háború után, egy ideig tárolták ezeket, majd beolvasztották.
A háború utáni új politikai helyzetben szóba sem jöhetett a Horthy-emlékműként emlegetett alkotás helyreállítása.
A világítótorony ugyanis teljesen egybeolvadt a gyűlölt kormányzó személyével. Az utóbbi időben azonban szóba került, hogy újjáépítik, ám végül letettek erről a tervről.
