A svédeknek hét évtized is kevés volt, hogy feldolgozzák a dúsgazdag Hjalmar von Sydow és cselédjei lemészárlását. A családi tragédia oka ugyanis máig kérdéses, ráadásul a túlélők évtizedekig hallgattak az esetről.
Forrás: Wikipedia
1932. március 7-én Hjalmar von Sydow svéd országgyűlési képviselőt, a stockholmi gazdasági élet kiemelkedő alakját délután a dolgozószobájában holtan találta hazaérkező unokahúga. A családfő egy hatalmas vértócsában feküdt, és a feje szét volt hasítva. A szörnyű látványtól sokkhatás alá kerülő lány lerohant a földszintre, ahol a cselédszobában az idős házvezetőnőt és a huszonéves szobalányt is holtan találta.
A házon kívül tartózkodó kertész csak annyit tudott neki mondani, hogy nem sokkal korábban ott járt a bátyja, Frederik von Sydow és a felesége, de nem sokáig maradtak.
Persze ezek után azonnal a 24 éves fiúgyermekre terelődött a gyanú. S mivel kiderült, hogy Upsalába autózott a párjával, az ottani hatóságokat is értesítették. A helyi rendőrök egy előkelő étteremben bukkantak a nyomukra, ahol épp vacsorához készülődtek két barátjukkal. Mivel a zsaruk nem akartak botrányt, egy civil ruhás nyomozó kihívta az előcsarnokba a gyanúsítottat azzal, hogy sürgős ügyben kell beszélniük. Frederiket a neje is követte, és amikor kiderült, hogy a fiatalembert az emeletre invitálják beszélgetésre, leült a lépcsőnél, hogy megvárja. Ekkor a férje visszafordult hozzá, megcsókolta, majd revolvert rántott, és lelőtte a nőt. Aztán magával is végzett.
A rendőrök azt feltételezték, hogy szegény fiatalasszony semmit sem tudott férje hármas gyilkosságáról, ő ugyanis állítólag nem ment be vele korábban a családi házba. Így arra sem számított, hogy a férje végezhet vele.
S mi volt az indítéka Frederiknek? Ez sosem derült ki hivatalosan, bár a családhoz közel állók azt feltételezték, hogy a fiatalember folyton pénzt követelt az apjától, aki nem támogatta, mert ellenezte a házasságát.
A család egyébként sosem beszélt többet a véres tragédiáról, helyette mélyen magába temette a történteket. Így aztán a következő generáció tagjai sokáig nem is hallottak a bűntényről.
Helena Henschen, a gyilkos unokatestvére – aki a helyszínen megtalálta az apa és a cselédek holttestét – csupán 15 éves volt, amikor először szembesült azzal, milyen sötét árny is vetül szülőjére, és felmenői múltjára. De egészen felnőttkoráig nem mert rákérdezni a történtekre, és amikor megtette, akkor sem kapott választ. Ezért aztán nyomozásba kezdett, és 2004-ben könyvet írt róla Egy bűntény árnyékában címmel, amely magyarul is megjelent. Ebben nemcsak a bűntényt próbálja rekonstruálni, hanem megnyugtató válaszokat keres a felvetődő kérdésekre.