Vannak olyan írott és íratlan szokások, szabályok, amelyeket illik betartani, ha strandra megyünk. Ha ezeket megfogadjuk, sem magunknak, sem másoknak nem okozunk kellemetlen perceket.
Forrás: Pexels
Ahogy annak idején Kovács Eszti is énekelte: annyi vicceset látni, hallani a strandon. Bambi azóta már nincs, de van sok más, mi kapható. A Bors csokorba szedte a legfontosabb szabályokat, amikkel elkerülhetjük a kellemetlen eseteket, és nem minket látnak viccesen.
A strandoláskor a legtöbb feszültség abból adódik, amikor fészekrakó ösztönnel felvértezve igyekszünk megtalálni a legideálisabb helyet magunknak és a holmijainknak. Az összezártság érzése, hogy nagyon közel vannak hozzánk idegen emberek, sokszor frusztráló lehet.
Kérdés, hova pakoljunk: ne túl távol a medencétől, de elég közel, elkerülve azt, hogy rajtunk lépkedjenek át. Ideális táv a 3-4 méter, persze csak ha nincs tumultus.
Szerencsés helyeken a fiatal lányok legeltetik az úszómestereken a szemüket, de ők azok, akik nem díszelegnek a strandon. Ha jön a fránya eső, a fejekben pedig sűrű köd van, akkor ő lesz az, aki be akar – és be is fog – úszni utánunk. A strandok házirendjét ők tartatják be, ezért nekik mindig igazuk van.
Ezért ne ugráljunk a másik fejére, ne menjünk a medencébe betegen, és ha a strand megköveteli, használjunk úszósapkát. Ha nekünk szól a sípszó, egyenes úton távozhatunk nemcsak a medencéből, de a strandról is.
Igen, van, akinek a zenétől felforr a vére, de ha hallani akarja a másik hangját, inkább vegye lejjebb a hangerőt. Manapság ugyanis nagyon elterjedtek a kisméretű, hordozható hangszórók, amivel telefonon keresztül hallgathatjuk kedvenc zenéinket.
Megfelelő hangerőn nincs is ezzel baj, de ha a saját hangunkat sem halljuk, inkább tekerjünk egyet lefelé a gombon. A Lambada is idegesítő tud lenni tizedjére!
Ugyan minden strand alkalmaz takarítónőt, aki hiába szuper-woman, igen nehéz a dolga, mert seper egyet jobbra, seper egyet balra, mégsem lesz ragyogó tisztaság.
Az ő munkáját könnyíthetjük azzal, ha a strandtáskába a naptej és a törölköző mellé egy kis szemétgyűjtő zsákot is magunkkal viszünk. Ezt aztán egy mozdulattal kidobhatjuk a kukába – még jobb, ha ezt otthon tesszük meg.
A magyar strandokon a rántott húsos szendvics állandó sláger évtizedek óta, de ki ne tudna ellenállni egy hot-dog – kávé – limonádé kombónak, ha már végre itt a nyár?! Egy a lényeg: a büfére ne vigyük magunkkal a medence vagy a tó vizét.
Inkább várjunk 10-15 percet, amíg megszáradunk, vagy kapjunk magunkra egy száraz ruhát, törölközőt.
A nyári gyerekek a Balaton-parton – és máshol is – kacagnak, nevetnek, de vigyázzunk rájuk, hogy el ne vesszenek! A kicsik ugyanis sokszor figyelmetlenek, ráadásul hangosak, így a szülő felelőssége, hogy odafigyeljen a lurkókra.
Így nem kerül homok a másik vendég fejére és nem omlik össze a homokvár sem. Közben számtalan dologra megtaníthatjuk őket, amivel később tekintettel tudnak lenni másokra!
Az élvezhető strandoláshoz ne vegyünk magunkra mindent. Igyekezzünk toleránsak lenni, hisz a gyerekek sem fognak némán a vízbe ugrani, a tinik sem halkan fogják élvezni a hátralévő szünidőt, és bizony néha eltéved egy-egy frizbi.
Ezek nem nekünk szólnak, így hát ne sikítsunk, ha véletlen egy labda egy bácsira esik rá. Élvezzük mi is a strandot, mert ott annyira szép és jó!