<p>Az Áldozatok 2006 című dokumentumfilmet vasárnap este mutatja be a Duna TV. Skrabski Fruzsina a tőle sokban eltérő gondolkodású Bodoky Tamással készítette a filmet, amelyet október 24-én 21.40-kor láthatunk a Duna TV-ben, majd nyilvános lesz az atlatszo.hu oldalon.</p> <p></p>
-Nagyon megterhelő volt a munka, borzalmas jelenetek vannak benne. A filmhez kaptam rengeteg olyan felvételt, amit még sehol se mutattak be, pl. a Havaria Press videóit. Itt van egy jelenet, ahol az utcán fekvő, véresfejű embert ütik-verik a rendőrök. Sajnos rengeteg teljesen ártatlan, sétáló ember így járt. A kődobálót se lehet pépesre verni a rendőrnek, de úgy néz ki, hogy többségében nem az erőszakos tüntetőket kapták el (mert ők elfutottak), hanem azokat, akik pechükre a belvárosban laktak és hazamentek volna…
Exkluzív interjú a rendezővel, Skrabski Fruzsinával
Skrabski Fruzsina, Skrabski Árpád és Kopp Mária lánya erős, megtartó, családba született. Édesanyja és édesapja is a lélek szakemberei voltak, minta nevelést kapott, amire olyan sokan vágynának, ő mégis gyermekkorától kitörni vágyott. Jó kommunikációs képességeinek köszönhetően párbeszédre törekvő, igazságkereső ember lett: filmrendező, blogger, civil szervezetet vezető, meghatározó közéleti szereplő.
-Nem voltál tipikus jókislány, a gimit is otthagytad, helyette elstoppoltál Luxemburgba és Gibraltárra – utólag hogyan értékeled ezt a korszakod, miért volt fontos, hogy a magad útját járd – már akkor is? – Tette fel a kérdést a Metropol újságírója
-Az ovit utáltam, volt két boldog évem általános iskola első két osztályában, Horváth Marika nénivel, aki értékelt minket, és jó közösséget teremtett. Aztán érettségiig egy hosszú kínzásnak éltem meg az iskolákat. Untam, utáltam korán kelni, megaláztak és még csúfoltak is. Úgyhogy önmagam és a barátaim szórakoztatására elkezdtem lázadni.
-Rendezett, ép családi körülményeid ellenére honnan az érzékenységed, a részvét mások kitaszítottsága, megalázottsága iránt?
-Mindig nagy igazságérzetem volt. Kiálltam a szegényebb és kiközösített osztálytársaim mellett. Anyukám azt mondta, hogy ilyen egy normális kamasz és hogy nem a jegyek számítanak, hanem, hogy jók a kommunikációs képességeim. Akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent, de ma már tudom, hogy igaza volt, nagyon jól el lehet boldogulni a kommunikációs képességekkel.
- Hogyan került egyensúlyba benned a szüleidtől, édesanyádtól sokat idézett:” dicsérni, dicsérni, dicsérni”– azaz a kiszeretni a másikból a jót gyakorlata az elszánt harcos egyéniségeddel?
-Kifejezetten örömet okozott mindig, ha idős emberek társaságában lehettem, vagy ha valakinek segíthettem. Nagyon fájt az igazságtalanság, ha valakit csúfoltak és gyerekkoromtól nem értettem, hogy miért születtem szeretetbe, gazdaságba, a másik gyerek meg nyomorba és bántásba? A szüleim nagyon sok embernek segítettek, ha bárki kért tőlünk, mindig adtak. Ez volt a példa.
-A mára mindegyik parlamenti párt támogatását élvező Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat ugyancsak a szüleidtől örökölted, és viszed tovább. Mi motivál, mi hajt ebben az általad szívvel-lélekkel támogatott ügyben?
-A szüleim elindították a mozgalmat, hogy megszülessenek a kívánt gyerekek, aztán 2009-ben apukám, 2012-ben anyukám is meghalt. Úgy éreztem, hogy bele kell állnom, hogy tovább fejlődjön, amit a szüleim elkezdtek. Nekem a Három Királyfi szolgálat. Fantasztikus érzés, hogy egy civil szervezet részese lehetek, ahol mindenféle gondolkodású emberek össze tudnak fogni a vágyott gyerekekért.
-Más világ címmel videókat csinálsz, amelyben a tőled eltérően gondolkodókkal beszélgetsz, influenszer vagy a közösségi médiában. Miért vállalod ezt a támadásoknak is kitett közéleti szerepet?
-Mindig feszegettem a kereteket. Szeretek az emberekkel eszmét cserélni. Nekem a facebook szórakozás, a legizgalmasabb kommunikációs tér, ahol vadidegenek egy közösséggé alakulnak, és megvitatják a körülöttük lévő világot. Nagyon büszke vagyok, hogy sok olyan kommentelő is van, aki máshogy gondolkozik, mint én, de odajön, hogy beszélgessünk, mert az oldalamon igyekszem a normális vitát biztosítani. A legtöbb energiámat a moderálás viszi el, rá kell szólni az emberekre, hogy ne személyeskedjenek, ki kell tiltanom, aki széttrollkodja a beszélgetést. Kicsit ovi, de ez is a része ennek a kommunikációs térnek.
-A XX. századi magyar történelem sorsfordító eseményeit feltáró dokumentumfilmjeid nemzetközi visszhangot váltanak ki, rangos külföldi fesztiválokon nyernek díjat. A méltán elhíresült Bűn és bűntetlenség után most a 2006-os ártatlan áldozatok ellen elkövetett vétkekre mutatsz rá.
- A filmre büszke vagyok, nagyon erős! Nekem poszttraumás stresszt okozott, éjjel arra ébredtem, hogy azt hittem kínoznak valami börtönben. Borzalmas, hogy százával, teljesen ártatlan fiúkat és lányokat vertek össze a rendőrök, akik csak hazafele sétáltak! Az Áldozatok 2006-nak azért ez a címe, mert egyszerre szól a rendőr és civil áldozatokról is. Mit érezhettek a rendőrök, akiket kövekkel dobáltak, vasrudakkal vertek 2006-ban? Mit gondolhatnak ma, hogy lehetett, hogy beküldték őket védőfelszerelés nélkül, kis csapatokban? Aztán pedig, hogy válhattak vérszomjas vadakká a társaik? Sok kérdés van, az Áldozatok 2006-ban feltesszük…
-Alapos, higgadt embernek tűnsz az életben, és ez látszik a munkáidon is. A film készítésekor azonban egy alkalommal kijöttél a béketűrésedből.
- Megkerestünk minden érintettet: rendőröket, civileket, politikusokat, ügyészt, ügyvédet, Gyurcsányt is, de elhajtott, ezért odamentem 3 áldozattal az egyik fórumára. Sose kiabálok, de csak így lehetett rávenni Gyurcsányt, hogy szemébe nézzen az áldozatoknak. De nem bocsánatot kért, hanem kiröhögte a kilőtt szemű Nagy Lászlót...
Gyurcsány bocsánatkérés helyett kigúnyolta a kilőtt szemű embert
Az idén augusztusi Gyurcsány-fórumon történtekkel kapcsolatban Skrabski Fruzsina elmondta: a „főfelelős” Gyurcsány, aki most ismét hatalomra készül, nemhogy bocsánatot kért volna az egyik áldozattól, hanem emberszámba sem véve: gúny tárgyává tette.
Manninger Miksa, a Metropol újságírója: Sikerül-e bármiféle bűntudatot ébreszteni önben 2006-al kapcsolatban?
Gyurcsány: A Fidesznek teljesen nyilvánvaló érdeke az, hogy 2006-ról beszéljünk, Gyurcsányról beszéljünk, a szemkilövetőről beszéljünk. Ha el tudják hitetni veletek, az országgal, hogy egy olyan csávóval álltok szembe, aki lelkiismeretfurdalás nélkül, indokolatlanul, oktalanul, törvénytelenül sérülést okozott bárkinek is: ő ez, akkor a Fidesz győzött.
Skrabski Fruzsina bekiabálása: Itt van Nagy László, akinek kilőtte a szemét, tőle kellett volna bocsánatot kérjen.
Gyurcsány oldalról: Ennél sokkal bonyolultabb ez a történet…
Skrabski Fruzsina : Ennek az embernek kilőtték a szemét, azóta nincs munkája, már semmije sem..
Gyurcsány: Nagyon szeretem a provokátorokat, őt személyesen ismerem, mert hogy sok helyen meg szokott jelenni. De ez nem baj.
Skrabski: Viccelődik azon, hogy valakinek kilőtték a szemét? Nem szégyelli magát?!
Gyurcsány: Neki az a feladata, hogy az ő médiája rendelkezzen 10 másodperccel holnap este arról, hogy ő kiabál, de szerintem ahhoz képest szépen megmosta a haját, elegáns, tehát jól fog hatni majd a TV-ben.
Skrabski Fruzsina: Annyi kéne, hogy bocsánatot kérjen, hogy ettől az embertől bocsánatot kérjen! Semmi más nem kéne.
Gyurcsány: A kiabálók menjenek a focipályára! Következő kérdés?
Rendőráldozatok
-Megkerestem egy rendőrnőt, hogy mesélje el, hogy élte meg a TV-ostromot, aztán azt mondta, hogy nem nyilatkozik, mert ez a film a rendőröket hibáztatja. Igen, hibáztatja a brutál rendőröket, és hibáztatja az akkori rendőri és politikai vezetőket, hogy hagyták összeveretni a rendőröket. Kevesebb rendőráldozat szerepel a filmben, mert közülük kevesen szólaltak meg.
„Hadd rohadjon el!”
-Húzz rá jó szorosra, hadd rohadjon el!- a film egyik kockáján ezt moondja a kamerás rendőr, és az előállított kezére gondolt. Sokakat kínoztak a gyorskötözővel, már kék-zöld volt a kezük, mire levették...
