Sem a vevők, sem a szállítók, de még az ott lakók sem tudják akadálytalanul használni szűkebb környezetüket a József Körúton, ahol az ott élők életét, álmait és számításait egy csapásra húzta keresztbe kis sárga ecsetjével Karácsony Gergely.
Fél tíz volt még, szikrázott a nap a körúti flaszteren melyet a lehulló őszi levelek igyekeztek épp aranysárgára festeni. Az ébredező város idilli csendjét csak a seprűjével botorkáló utcaseprő, egy teraszát pakolgató pincér és pár tanácstalanul parkolóhelyet fürkésző fuvaros panasza törte meg.
- Ötven százalékkal esett vissza a forgalmam másfél év alatt. A vásárlók nem jönnek, mert nem tudnak autóval megállni a biciklisáv miatt, nem akarnak cipekedni. Én sem tudom, csak a szabálytalanul megállva és a rendőröket lesve bepakolni az árut
- panaszkodott a szír hentes, Sezgin Götzen. Mint mondja a városvezetés nem gondolta végig milyen hatással lesz a biciklisávok felfestése a kereskedelemre.
Valóban a körúti idill minden szépsége ellenére vészjósló és tragikus. Annak idején a Rákóczi úton, A Kossuth Lajos utcában és a Nagykörúton valósággal hömpölygött a tömeg. Itt vásároltak az átlagemberek. Naponta több ezren néztek be az Otthon, a Corvin vagy Lottóáruházba és tömegek bámulták a Verseny vagy az Úttörő áruház színes kirakatait. Aztán ott voltak a kis kávézók, a könyvesboltok és egy rakás jó szaküzlet, melyek mágnesként vonzották a vásárlókat. Aztán Jött Demszky és a fémkarói amire Karácsony Gergely tromfolt rá pár liter sárga festékkel az élhetőbb Budapest érdekében.
- Ez élhetőbb? Már harminc éve lakok itt, de ekkora veszélyben, mint az utóbbi időben még nem voltunk
- jelentette ki felháborodva Békefi Károlyné akinek ugyan autója nincsen, de mint mondja mindennapos, hogy fellöki egy részeg rolleres, vagy egy biciklis futár.
- A biciklisáv teljesen felesleges. Sosem használja senki. Inkább itt közlekednek a járdán, de olyan sebességgel, hogy nagyon kell figyelnem mikor kijövök a kapun. Nemrég vettünk mosógépet és a szállító nem tudott megállni, így felárat kellett fizetni mert többet kellett cipekednie
.- tette hozzá egy Rita, egy másik itt lakó.
Miközben cseverésztem a helybéliekkel,- akik lassan már a rezervátumokban élő indiánokhoz hasonlatosan a „bocs, hogy élek” jegyében élik mindennapjaik,- egy teraszát ingerülten rendezgető vendéglősre lettem figyelmes. - Már csak azért rakom ki a teraszt, hogy blokkoljam az itt száguldozó bicikliseket, hogy ne üssék el azt a pár még megmaradt vendégemet aki kilép az üzletből. Én nem a bicikliút ellen vagyok, csak szeretnék egy mindenki számára megfelelő megoldást találni. Miért nem lehet ezt a sávot felhozni a járdára. Itt hét méter széles végig?
- vetette fel a kézenfekvő megoldást Márta Máté üzletvezető aki szintén 50%-os bevétel-visszaesésre panaszkodott amiért szerinte egyértelműen a biciklisáv és annak átgondolatlan kialakítása a felelős.
Az itteni üzlettulajdonosok írtak a fővárosi önkormányzatnak csakúgy, mint a IX. kerületi polgármesternek, de válaszra sem méltatták őket.
- Úgy érzem, mindent megtettem, amire egyszerű állampolgárként lehetőségem volt. A probléma kialakulásától, azaz tavaly a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi vezetés szinte összes nyilvános ügyfélszolgálati e-mail címére küldtem legalább négy-öt levelet, de azóta sem érkezett válasz
- tájékoztatott a dolgok jelenlegi állásáról Végel Tamás vállalkozó aki egy játékboltot üzemeltet a körúton és aki egy nyílt levelet is közétett Karácsony Gergelynek címezve azt.
- Ő mindig azt hangsúlyozza, hogy meghallgatja az embereket, és neki számít, amit a budapestiek szeretnének, egy éve válaszra sem méltat. Ezért végső eszközként kénytelen vagyok a média nyilvánosságához fordulni
- panaszkodott Tamás, aki hozzátette, hogy ezt nem politikai megfontolásból tette, csak budapesti vállalkozóként meg szeretne élni többi társával együtt.