Bár az édesanyja műszaki szakközépiskolába küldte, Elek Ferenc nem tudott elképzelni magának más foglalkozást, csak a színészetet. Az élet őt igazolta, az anyukája pedig mérhetetlenül büszke rá.
A színésznek nem volt B terve, annyira a játék határozta meg az életét.
– Nagyon szerettem játszani gyerekkoromban. Focizni jártam, birkóztam, vívtam és kajakoztam is rövid ideig. Mindig mindent csináltam, hogy ne kelljen találkoznom a valósággal... Akadtak problémáim a nevelőapámmal, de az anyukámmal jó volt a kapcsolatom. Ő mindig biztos bástyát jelentett. Beíratott egy műszaki szakközépiskolába, hogy szakmát tanuljak, de erről jobb nem beszélni, annyira ügyetlen voltam. Egyébként is arra készültem, hogy színész legyek. A játék mindig körbeölelte az életemet, nem volt B tervem.
Az anyukája nagyon büszke volt rá, amikor végül felvették a Színművészeti Egyetemre.
– Sajnos anyu tolókocsiba kényszerült, ezért már nem tud eljönni, hogy megnézzen a színházban. Egy héten egyszer meglátogatom, de mindennap beszélünk telefonon. Múltkor épp együtt voltunk a Hunyadi téren, amikor odajött hozzánk egy férfi, hogy gratuláljon a BÚÉK című filmben nyújtott alakításomért. Anyukám azt mondta, most öt kilóval nehezebb lett a büszkeségtől. Marci fiam kapcsán is volt hasonló élményem. Egyszer megnézett egy filmet, amiben szerepeltem, és az előtte ülő két egyetemista diák, mintha csak fizettem volna érte, hozsannákat zengett rólam. A fiam azt mondta, hogy hallgatózott, annyira jólesett neki, amit rólam hallott. A jóisten mindig megadja ezeket a helyzeteket. Egyébként szeretem, ha felismernek, ha kedvesek velem.
Még a születése előtt elhagyta az édesapja, a nevelőapja nevét viseli, ő viszont a válása ellenére is jelen van az életében.
– Az egész életünk arról szól, hogy próbálunk mindenen túllépni, mindent jobban csinálni. Soha nem lennék képes elhagyni a fiamat, teljesen mást gondolok erről szerencsére. Marci remek kis fickó. Az édesanyjával már nem vagyunk együtt, de próbálok minél több időt vele tölteni. Indult már szavalóversenyen, aztán eljutottunk odáig, hogy most már egyáltalán nem érdekli ez a dolog. Örültem volna, ha ezt a hivatást választja, bár ez nagyon kemény pálya, bárki bármit mond. Én is sok mindent csináltam gyerekkoromban, csak mindent abbahagytam. Így voltam a sporttal is. Egy időben sokat jártam Bánóczi Zoli kardio-bokszedzéseire, de ha nagyon benne vagyok egy próbafolyamatban, elfeledkezem a mozgásról. Pedig nagyon jó szorongásoldó.
Szorongó alkat, de próbál szembenézni a problémákkal.
– A pandémia miatt eléggé féltem közösségbe menni, sajnos sok halottam van. Ráadásul a karantén alatt néha kisebb pánikrohamokkal is küzdöttem. Igyekszem szembenézni azzal, miért szorongok, hogy valós szorongás-e ez. Alkalmazkodni kell a mostani élethez. Sokan mondják, hogy átértékelték az életüket a vírus miatt, de én pont azt látom, velem együtt mindenki rohan tovább. Arra törekszem, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Próbálok mérlegelni, mi az, amire nem érdemes időt fecsérelni, ami nem tölt el örömmel, azt nem csinálom.
– Nincsen szerepálmom, az érdekel a legjobban, amin dolgozom. Nagyon szerencsés vagyok, mert most jó szerepeket játszom a Katona József Színházban. Éppen egy görög darabból egy színházi átiratot csinálunk Tarnóczi Jakabbal. Amúgy elégedett vagyok az életemmel. Egészséges vagyok, egészséges a gyerekem és a kedvesem, az anyukám él, sikerem van a szakmámban. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő. Azt kívánom magamnak, legyen erőm változtatni, ahol kell. Hogy tudjak idomulni az élethez.
