„Mozgó protkó, erről szól a kis dalunk, kívánjuk, hogy legyen még ragyogó fogsorunk” – a józsefvárosi Mozgó Protkó Vidám Csoport himnusza ezúttal a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban csalt mosolyt a szépkorúak arcára. A koronavírus miatt ők is kényszerpihenőt tartottak, de most már mindannyian beoltva járnak a fellépésekre.
Forrás: Metropol
A nyugdíjasokból álló csoport tizenhat éve alakult, és főleg Budapesten, de az ország több részén is óriási sikert aratnak, szinte az összes nyugdíjas Ki Mit Tud?-ot megnyerik. A műsorukban ismert dalok mixei szerepelnek, amelyeket megkoreografálva adnak elő. A Covid-járvány alatt megtanulták hogyan kezeljék a Messengert és a Facebookot, így tartották a kapcsolatot és gyakorolták az új műsort: az Ovidizsit, a Tinidizsit és a Ficánka Táncika avagy a hormonok buliját is.
A csoport ötlete Hauer Judit fejéből pattant ki, akit kortól függetlenül mindenki csak „Anyácskának” hív.
– Ez nemcsak önmagunk szórakoztatásáról szól, szeretjük a vidám mosolygós embereket, azt látjuk, hogy amit csinálunk, az a testet és a lelket is gyógyítja. Már a nevünk hallatán felderülnek az arcok, örülünk, hogy végül ez a név győzött az Isiász Balettkörrel szemben – meséli Judit nevetve a Metropolnak. – Amikor az első fellépésünk volt Szigethalmon, egy néni odajött a színpadhoz bottal, majd a műsor felénél elhajította és elkezdett táncolni. Akkor döbbentünk rá, milyen csodálatos a zene hatalma és egyértelmű lett, hogy ezt csinálnunk kell. A mottónk lett, hogy gyógyszer helyett inkább bulizunk.
A Mozgó Protkó nemcsak egy csoport, hanem egy nagy család is, amelynek Judit és férje, Hauer László, azaz „Apácska” a szíve-lelke. Juditnak számtalan „lánya, fia, veje, menye és unokája van”.
– Minden lánynak megvan a maga terhe – folytatja Judit. – Volt akinek Anyák Napján halt meg a gyermeke, az egyik lánynak a férje szinte már haldoklik olyan állapotban van, mégis eljött és erre a fél órára elfeledkezett a betegségéről. Van olyan is, aki megmondta az orvosának, hogy halassza el a műtétjét, mert neki fellépése van. Ott vagyunk egymásnak, mindenki számíthat mindenkire.
Judit negyven évesen teljesen lebénult, hetekig feküdt kórházban, még a kisujját sem tudta megmozdítani.
– Csak feküdtem az ágyon és azt mondtam, édes jó Istenem, nem hiszem, hogy ennyi idősen lebénulok, de nem adtam fel. Elkezdtem imádkozni és azt éreztem, valami nagyon jót kell tennem, ha felépülök és segítenem kell az embereknek, mosolyt, vidámságot kell hoznom az életükbe. Azóta ez egy küldetés számomra – zárta a beszélgetést Judit.
Judit egyik „fia” nem más, mint Takáts Tamás, aki ha csak ideje engedi, eljön „Mamiékkal” fellépni, akárcsak Komáromi István is. Az énekes akkor lett családtag, amikor a józsefvárosi nyugdíjas klubban egyszer meglepte őket, mivel a „Pocsolyába léptem” című slágere volt a lányok nagy kedvence, amit elő is adtak a fellépéseken.
– Nagyon szívesen megyek velük, amikor csak tudok, elképesztő az az energia és vidámság, ami körülveszi őket – mesélte Tamás. – Ráadásul lett egy második családom, hiszen Judit mindig óriási sütést-főzést rendez az ünnepnapokon és persze a szülinaposokat is több más családtaggal együtt köszöntjük fel. Sőt. Apácska rendszeresen megjelenik nálunk egy fazék maceszgombóc levessel, mert Mami tudja, hogy ez a kedvencem.
A zongorista-énekes elmondta, sok helyen látta már a Mozgó Protkót és imádja őket.
– Fantasztikus ahogy látszik, hogy milyen lelkesek, mennyire készülnek és idős korukra van egy olyan céljuk, ami energiát ad nekik és nem otthon gubbasztanak magányosan vagy fásultan. Sokfelé járom az országot, de ez egy olyan egyedülálló közösség, amilyet még sehol nem láttam – mondta Nyári Károly.