Csókay András idegsebész nem rejti véka alá a hitét. A budapesti eucharisztikus kongresszus hírnökeként is örömmel tett tanúságot arról, hogyan jött ki a maga kreálta „disznóólból”, lett „szalonidiótából” imádkozó orvos, és kinek köszönhető, hogy kisfia tragikus halála katartikus drámává szelídült számára. Elárulta azt is, miért nem a bangladesi ikrek szétválasztását tartja pályája csúcsának.
Csókay András fontosnak tartja, hogy saját élettapasztalatait másokkal is megosztva, tanúságot tegyen arról, minek/kinek köszönheti mindazt, amit elért, lelki, szellemi és szakmai téren. A nemzetközi hírű idegsebész ugyanakkor a körülötte lévő kisebb és nagyobb közösség sorsát is szívén viseli, nem közömbös számára a hazája sem.
- Optimista vagyok, pláne, hogy részt vettem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) különböző rendezvényein: olyan erős hit és Szentlélek kiáramlás van most itt nálunk, amely talpra fogja állítani az út szélén heverő, vergődő Európát is. Ez a meggyőződésem. Persze, amikor a hullám elindul, az még csak kicsi, de mire a partot eléri, az majd cunami lesz! – fogalmazott a hívő ember, aki szerint egyetlenegy cél van az életben: követni Jézust, és minél közelebb kerülni hozzá.
Minden ember életének van értelme
- Természetesen, ez elérhetetlen feladat, de így legalább mindig van értelme a keresztény ember életének. De a nem hívő ember életének is van értelme, mert a lelke mélyén annak is ott van ám Krisztus, aki nem is tud róla. Legyen az hindu, buddhista, muzulmán vagy éppen nem hívő. Ha halljuk a lelkiismeret hangját, és egy kicsit elidőzünk, hogy elinduljunk egy kicsit a mélységbe, mondjuk legyen az mindfullness vagy egyéb keleti meditációval, el fogunk jutni ahhoz az út, élet, igazsághoz, ami onnan kisugárzik, és vezeti, bearanyozza az életünket.
Csókay András kérdésre kifejtette, tisztában van vele, hogy a mai világban nem egyszerű az embereket megszólítani, nehezebb a fiatalság számára vonzóvá tenni a például a szabadságot védelmező szabályokat is állító egyházat.
- A tékozló fiú példáján, a Zakeus példáján vagy a házasságtörő asszony példáján, a szamáriai asszony példáján azonban érdemes elgondolkodni, a történetüket átérezni. Ezek nem viccek, ezeket komolyan kell venni. Ezek mind arra példák, hogy legyél akár a legmélyebben is, Jézus lemászik érted a gödörbe, a hátára vesz, és kivisz onnan- fejtette ki. Csókay András reálisan ítéli meg a saját hitét is. Kérdésünkre, hogy hol tart most ő, azt felelte: „talán elértem a háromnegyedes keresztényt.„
Szerénynek kell maradni a hitben is
- Volt idő, amikor azt hittem, hogy én már négyötödös vagyok, de akkor halt meg a kisfiam. A fájdalom felszakítja az ember szívét, de aztán minden rendbe jött, tehát nincsen semmi gond. Éppen ettől juthattam végül közelébe annak, hogy mi is a mennyország, mit jelenthet ez a mi életünkben. Nagyon kell vigyázni, szerénynek kell maradni, mert nem lehet az embernek elbízni magát a hitében sem! Nem vagyunk különbek mi se, hívők, mint a többi ember, és ezt mindig így kell az életünkben megélni. Az, hogy Jézussal együtt vagyunk, ugyanakkor hatalmas örömöt ad, és ez kimeríthetetlen örömforrás akkor is, ha elesettséget látunk magunkba, sőt feljönnek a kísértések, amik nagyon utálatosak, de le kell győzni, le kell győzni!
„Hát, András, azért bemehetsz…”
Arra a kérdésre, hogy a bangladesi ikrek szétválasztását eddigi orvosi pályája csúcsának tartja-e, Csókay doktor nemmel felelt.
-Azóta volt már nehezebb lokalizációjú műtétem, ami persze nem volt ilyen hosszú. Az is csak egy állomás volt, akkor éppen arra rendelt az Úr, hogy azt próbáljam megoldani. Nincs ilyen, hogy pályám csúcsa, azért mert az ember nem ebben kell hogy gondolkodjon, hanem abban hogy követem az Úr Jézust, ő adja a feladatokat, és nekem azt kell megoldani. Az, hogy a gyerekek életben maradtak, Kárpát-medencei ima-összefogás eredménye, így működik az Úr kegyelme. A pályám csúcsa az lesz, hogyha, amikor lehunyom a szememet, akkor azt fogja mondani a Jóisten: „hát András, voltak itt ócska dolgok, de azért bemehetsz…"
(szerző: Fodor Erika)
(via)
