<p>Kivetette magát egy társasház 4. emeletéről egy 15 éves lány a kaposvári Búzavirág utcában. A tragédia kedden délelőtt történt. Hiába érkezett a helyszínre két mentőautó és egy helikopter is, a nagypapájával élő Réka életét nem sikerült megmenteniük.</p>
Sz. Réka az ismerősei szerint nem először próbálta meg eldobni az életét. Budapesten élő szülei már korán lemondtak róla, mert életmódjuk és körülményeik miatt nem voltak alkalmasak a gyereknevelésre. A kislányt a testvéreivel együtt az anyai nagypapa vette magához, így Kaposvárott nevelkedtek. Réka nem vágyott másra, mint egy biztonságos, szeretetteljes családi légkörre. A nagyszülő erején felül mindent megtett, hogy a megfelelő feltételeket megteremtse az unokái számára. Egész életében rengeteget dolgozott, és még idős korában is kénytelen a vasútnál munkát vállalni.
Álpolónőnek készült
Réka kifejezetten jól tanult. Olyannyira, hogy felvették a kaposvári egészségügyi szakközépiskolába. Az volt az álma, hogy ápolónő és később orvos lehessen.
- Régóta láttuk Rékán, hogy nagyon bántja valami – árulta el a Borsnak az egyik szomszéd, és hozzátette: a tinédzser egyébkén csendes, kedves kislány volt. A fiúk még nem különösebben érdeklődtek iránta, ami nem foglalkoztatta, inkább a tanulásnak szentelte az idejét. Jobb, fényesebb jövőre vágyott.
„Nem látom többé a mosolyát”
Réka kedd délelőtt nem jelent meg a középiskolában. Ehelyett a 4. emeleti lakásuk ablakán kivetette magát, majd rövid időn belül életét vesztette.
- Először egy borzalmas puffanást, majd sikítozást hallottam.
Amire felfogtam, hogy mi történt, valaki már hívta a mentőket. A segítség hamar megérkezett. Két mentőautó is egy helikopter is kijött, ám a légijármű hamar el is ment. Bizonyára az orvos kollégák mondták, hogy itt már nem lehet tenni semmit – mondta az egyik szomszédos épülte lakója.
- Én sajnos láttam szegény kislányt a földön fekve. Még derékig le volt vetkőztetve, nyilván a mentősök próbálták meg újraéleszteni. Most csak arra tudok gondolni, hogy ez a szerencsétlen gyermek gyakran szembejött velem az utcán, és én soha többé nem látom a mosolyát – tette hozzá egy asszony.
- Nézzék meg! Még mindig itt van egy vérfolt, ahol ez a szegény kislány feküdt. Elképzelni sem tudom, mi játszódhatott le a kis lelkében szegénynek!
Összeroppant a nagypapa
Miután becsengettünk a család lakásába, egy magas, őszes hajú, megtört idős férfi nyitott ajtót. Laci bácsi, a gyászoló nagyapa először udvariasan tájékozódott jövetelünk célja felől, majd fejét lehajtva közölte, egyelőre képtelen bővebben beszélni a tragédiáról.
- Köszönjük, hogy jöttek, de nem. Nem. Nem…
- mondta, majd zokogva becsukta maga mögött az ajtót.
Az épület előtt egy mécses pislákolva hirdette az egy nappal korábbi szörnyűséget. A parkos, csendes környéken élők közül sokan eljöttek, hogy megálljanak egy-egy percre.
- Az én gyermekem egy osztályba járt Rékával általános iskolába. Többen is próbáltunk segíteni a kislányon, próbáltuk társaságba hívni, de ő inkább otthon szeretett tartózkodni. A papáján kívül csak a nagynénjében és a testvéreiben bízott meg igazán – csuklott el egy középkorú hölgy hangja.
- El sem hiszem. Hogy képes egy szülő elhagyni a gyermekét? Ugyanakkor talán jobb is volt Rékának, hogy a papájához került, mert ő legalább tisztességgel törődött vele – szögezte le a ház egyik lakója.
A szakközépiskola homlokzatán fekete zászló lobogott. A kerítésen kívül gyerekek gyülekeztek. Rékáról beszélgettek.
- Mondogatta nekünk, hogy mennyire boldogtalan, de mit tehettünk volna érte? Neki nem volt olyan édesanyja, mint másoknak, mint nekünk. Nem éreztünk rajta irigységet, ugyanakkor éreztük, hogy szívesen cserélt volna bármelyikünkkel – mondta a Borsnak az egyik diák.
A rendőrség az idegenkezűséget kizárta, ezért az ügyben nem indított nyomozást.
