A Kádár korszak közepén a laktanyaparancsnok két fia elhatározta, betör a balassagyarmati lánykollégiumba, túszokat ejt, és az így kikövetelt pénzzel és helikopterrel külföldre disszidál. A terv tragédiához vezetett.
1973. január 7. és 12. között a balassagyarmati Geisler Eta Középiskolás Leánykollégiumban a felfegyverkezett Pintye András és testvére, László húsz lányt ejtett foglyul.
A két fiú a közeli laktanya parancsnokának fia volt, ezért könnyen be tudta szerezni a túszejtésnél használt gépfegyvereket. A lányok közül az elején hatan kiszöktek a WC ablakán, néhány nap múlva pedig még egy lányt kiküldtek ivóvízért, és ő sem ment vissza. Egyikük pedig kiugrott az ablakon.
A helyzet nagyon komoly volt, mert senki sem volt biztos abban, hogy a fiúk, akik Amerikába akartak szökni, nem nyitnak-e tüzet a bent maradottakra. Ráadásul akkoriban még nem voltak túsztárgyalók, így a helyi kórház pszichiáter főorvosa, Dr. Samu István tartotta velük a kapcsolatot.
– Olyasvalaki kellett, akitől nem félnek, viszont várnak valamit a közvetítésétől. Két napig járkáltam ki-be, vittem a hírt, hoztam nekik ennivalót a táskámban. Azt utólag tudtam meg, hogy egy rádióleadó is be volt téve. Mindent hallottak, amit beszéltünk – emlékezett vissza a professzor.
A rendőrök és a titkosszolgálat munkatársai a kollégiummal – amelynek második emeletére zárkóztak be a túszejtők – szemközt, a városháza épületéből irányították az öt napig tartó akciót. Az épületre egyébként a fiúk többször is rálőttek.
– A Pintye testvérek a végletekig hittek abban, hogy teljesíteni fogják a követeléseiket, ezért nem adták fel. Az elbeszélések alapján pedig az is lehetséges, hogy nem szerették volna a lányok előtt megadni magukat, mert az ciki lett volna – számolt be kutatásairól Hatala Csenge író, akinek csaknem 40 év után sikerült megszólaltatni a túszokat. Könyvet is írt az esetről Hírzárlat címmel.
A rendőrség és a katonaság napokig csak tétovázott, ami a helyi pártvezetést is aggodalommal töltötte el. A városban élők körében a Pintye fiúk korábbi üzelmei miatt lincshangulat alakult ki, így végül valamit lépniük kellett.
Ráadásul az elbarikádozott szobában is egyre szörnyűbb állapotok uralkodtak. A lányokat az idősebb fiú folyamatosan félelemben tartotta, nem engedte ki a szükségleteik elvégzésére, alig kaptak enni, sőt volt olyan, hogy órákig a falnál kellett térdelniük.
Miután a rendőrség kihozta az egyik lányt az épületből, Pintye András őrjöngött, és onnantól még kegyetlenebbül bánt a túszokkal. Azt hitte, az öccse összejátszik velük ellene, ezért már néhány lány megölését tervezte.
Január 12-én mindenképpen be akarták fejezni az akciót. András pedig egyszer csak az ablakhoz lépett, mire egy mesterlövész végzett vele. Lászlót a kollégium folyosóján tartóztatták le, 11 évet kapott és végül a szegedi csillagból szabadult.
Az eset után az egész családot elköltöztették. A katona apuka rangjelzését megtarthatta ugyan, de nevet kellett változtatnia. Soha többé nem térhettek vissza a városba. A már más néven élő László azt mondta, ma már tudja, hol rontották el. Ha akkor a bátyja nem áll ki az ablakba, minden másképp alakult volna.
