A színpadi szereplés akkor hatásos, amikor a színész koncentrált és kellőképpen érzékeny – vallja a Jászai Mari-díjas színművész, Kautzky Armand. A Rozmaring pillanatok a családnak-podcastban a viccelődés etikettjéről beszélgetett, amelyben megosztotta a hallgatókkal, ő mire figyel minden alkalommal, amikor a közönség elé lép.
Kautzky Armand egy-egy előadó estjén gyakran megszólítja a nézőket, de azt mondja, ez a közvetlen, spontánnak tűnő gesztus sokkal nehezebb folyamat, mint amilyennek tűnik.
A viccelődésnek is van etikettje, amit ő a színpadon szigorúan be is tart. A Rozmaring pillanatok a családnak-podcast legutóbbi meghívottja a közmédia Montágh Testületének újdonsült tagjaként, nemcsak a magyar nyelv művelésére fektet nagy hangsúlyt, hanem arra is, miként lép kapcsolatba a színpadról a közönségével.
„Egy színésznek jó megfigyelőnek kell lennie. Éreznie kell, amikor a közönség fölszisszen, dermedt csöndben van, kíváncsian feszült vagy felszabadult és vidám. Erre az érzékenységre azért van szükség, mert színészként nem tudhatom, milyen a közönség összetétele. Ezt a képességet nem feltétlenül tudom a baráti körömben is használni. Egy-két pohár bor után az ember olyan jól sztorizik, és akkor nem feltétlenül mérlegeli, milyen szavakat használ, mert őket nem közönségnek tekintem, hanem a barátaimnak. Olyankor beleszalad az ember néha egy-egy rossz mondatba, amivel megbántja a másikat”
– magyarázta Kautzky Armand az M2 gyerekcsatorna új bábsorozatához, a Rozmaring kunyhóhoz kapcsolódó podcastban. Édesapaként azt is jól tudja, hogy a szülőnek komoly felelőssége van abban, hogy gyermeke milyen érzékkel nyúl a humorhoz.
„A felnőtt- és a gyerekhumor két különböző világ. Ha például egy gyerek leveszi a szemüvegemet, és rátapos, halálra kacagja magát, miközben ez nekem egyáltalán nem vicces. Fordítva is igaz ez, a gyerekek sem értik a mi kicsit pikáns, cinikus humorunkat vagy szójátékainkat. Tiszteletben kell tartani egymást, és ez nagyon nehéz. Nem szabad óriásnak maradni, újra le kell menni az asztal alá és azt a dimenziót látni, amit ők” – magyarázta a színművész. Gondolatait pedig a pszichológus szakértő is megerősítette: a gyerekek a kárörömöt gyakran azonosítják viccként, de fontos, hogy szülőként hangsúlyozzuk: az cseppet sem humoros, amikor a másikkal valami balszerencse történik.
