Öngyilkosjelöltet vágott le a kötélről egy magyar börtönpszichológus - durva, mit mondott neki
<p>Legutóbb múlt hét vasárnap rázta fel végzetes és tompa puffanás Budapestet, amikor is egy 40 év körüli férfi vetette a halálba magát egy óbudai toronyház 15. emeletéről. A becsapódáskor azonnal életét vesztette, ami természetesen rettenetes, ugyanakkor legalább az elmondható, hogy senkire sem zuhant rá – elvégre ilyesmire is volt már példa...</p>
Forrás: Bors
Tavaly augusztusban például a szintén a fővárosi XI. kerület egyik toronyházának 14. emeletéről ugrott a semmibe egy férfi – legalábbis így tervezhette, ezzel szemben az áldozat éppen az épület kapuján kilépő, családjával sétálni induló 41 éves Erzsébetre esett, melynek következtében mindketten életüket vesztették.
Öngyilkos turizmus, vagy nyílt demonstráció
Azonnal szembeötlő egybeesés, hogy a két, utolsó útjára induló ugró voltaképpen elzarándokolt választott halálának helyszínére, hiszen egyikük sem abban a házban lakott, amiről végül az aszfaltra vetette magát. Joggal merülhet hát a fel a kérdés, miszerint a hozzájuk hasonlók vajon csak a legmagasabb házat keresik lakóhelyük környéken, vagy esetleg saját környezetüket nem akarják kitenni a közvetlen látványnak?
Végh József kriminálpszichológus szerint mindkettőre bőven akad példa.
Egyesek addig keresik a megfelelő épületet, míg nem találnak kellőképpen magasat ahhoz, hogy onnan lelépve biztos legyen az eredmény, mások pedig a demonstráció mellett döntve szándékosan saját lakóhelyükön vetnek véget az életüknek
– magyarázta a szakember.
Tavaly márciusban ez utóbbira is láthattunk példát, amikor is Kazincbarcikán egy nő ült ki saját ablakába: az egyik szomszédasszony ugyan hosszasan kérlelte, hogy másszon vissza a lakásba, ám a hölgy nem hallgatott a jó szóra, és kivetette magát. Igaz, ő mindössze hét métert zuhant, de olyan szerencsétlenül csapódott a földbe, hogy életét vesztette – a helyszínre riasztott mentők perceken belül kiértek, sőt a biztonság kedvéért egy helikopter is leszállt egy közeli területen, végül azonban sajnos már nem volt rá szükség...
Azt választják, ami kéznél van
A pszichológus arra is megadta a választ, miszerint van-e arra vonatkozó statisztika, hogy melyik halálnem hozza meg a legbiztosabb eredményt az öngyilkosok számára.
Amennyiben a leggyakoribbnak bizonyuló ugrás-áramütés-gyógyszernyelés háromszögében vizsgáljuk a kérdést, szinte egyértelműnek tűnik, hogy ezek közül az ugrás jelenti a legbiztosabb megoldást
– mondta el Végh József, hozzátéve, akinek nincs fegyvere, csak azért, hogy a szájába vegye, nem fog beszerezni egyet, hanem „ahhoz nyúl, ami kéznél van, és ami a legkevésbé tűnik fájdalmasnak”. – Ezek az emberek olyan beszűkült tudatállapotban vannak, amelynek nyomán nem várható el tőlük, hogy a környezetükre is tekintettel legyenek az öngyilkosságuk megtervezése nyomán – emelte ki a pszichológus.
Úgy érzik, mindent elvesztettek
A szakember azt is elmondta, hogy börtönpszichológusként saját maga is látott már ugró embert, aki közvetlenül mellette csapódott a földbe, illetve kötélről is vágott le olyat, akinek ezáltal nem sikerült a terve. Mint azt az öngyilkosjelölt később kifejtette, azért döntött az akasztás mellett, mivel addigra már mindent elvettek tőle – úgy határozott hát, hogy arról, ami még megmaradt neki, ő maga fog dönteni: ez pedig nem volt más, mint az élete...
Ne feledje, van segítség: ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!
