Egy lány miatt lett versenyhorgász Walter Tamás
Több mint 700 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal a dunai rablóhalazásról mesél olvasóinkat a finomszerelékes világbajnok, Walter Tamás.
Forrás: Világgazdaság
Mindenkit meglepett az idei FeHoVa kiállításon a rakosbotos-, illetve feedervilágbajnok horgász, Walter Tamás bemutatója, aki kilépett a komfortzónájából, és nem a finomszerelékes pecáról tartott előadást, hanem a dunai pergetésről.
Gyerekkori szenvedély
– Az én pályafutásom nem spiccbotozással vagy feederezéssel kezdődött, hanem édesapám révén a pergetésbe kóstoltam bele először. Gyerek voltam még, amikor azt láttam, hogy valami halnak látszó tárgyal bírja kapásra a ragadózóhalakat. Mondanom sem kell, rögtön magával ragadott ez az érzés. Bár sokkal többet horgászom békés halakra, mint rablókra, mégis utóbbival tudok kikapcsolódni. Ha időm engedi, és kilátogatok a Dunára, akkor biztosan nem fognak versenyládán látni engem az emberek – mondta a Borsnak Walter Tamás, aki arról is szót ejtett, végül miért finomszerelékes módszerekben lett világbajnok.
– Egy lány miatt. 16 éves voltam, amikor egy horgásztáborban megtetszett nekem egy csaj. Kiderült, a táborvezető lánya. Akkor keltettem fel az érdeklődését, amikor beneveztem egy versenyre, amit meg is nyertem. Az érem mellé a lány is az enyém lett, ő volt az első szerelmem, 5 évig voltunk együtt.
Csak egy hobbi
Walter kiemelte: a versenyzés az nem a horgászat élményéről szól, hanem arról, legyőzd a többieket. Adrenalin önti el a testét, amikor feláll a dobogóra, ez tinédzser kora óta elkíséri. A pergetésben viszont nem vágyik hasonló élményekre.
– Érdekes, de nem is a halak miatt pergetek. Maga a kapás, ami lázba hoz. Az a pillanat, amikor rárabol, a bot pedig rúg egy hatalmasat. Ezt nem lehet szavakba önteni – fogalmazott a világbajnok, hozzátéve: nem tartja reálisnak a pergető versenyeket, ezért sem gondolkodott még el azon, hogy próbára tegye magát benne. – Már javul a szabályrendszer, egyre igazságosabb. De addig biztosan nem indulok, amíg a világbajnokságokon nincs legalább 4-5 forduló. A rablóhalazásnál hatványozottan igaz, hogy az nyer, aki jó helyet húz.
Süllő a célhal
Walter Tamás a Duna déli szakaszán érzi igazán otthonosan magát. Ennek az is az oka, hogy édesapjával is Baja környékén pecáztak. Mivel leggyakrabban a téli időszakban tud szenvedélyének hódolni, ezért elsősorban a süllőket fogdossa, leggyakrabban gumihallal.
– Van egy kis faházam és egy ladikom. Azzal szoktam kijárni pergetni. A Duna nem egyszerű folyó, nem könnyű rajta egyedül horgászni, ezért örülök, ha van társaságom. Mivel a családommal szeretjük a halat, ezért a egy-két kiló körüli süllőket néha el is szoktam vinni. A családom hölgy tagjai isteni ételeket készítenek belőlük. Sajnos nyáron kevesebb időm van pergetni, de amikor úgy adódik, akkor biztosan balinozok. Az a kedvenc halam, de sajnos a hobbinak csak a versenyidőszakon kívül, októbertől márciusig tudok hódolni, akkor pedig ritkán eszik a balin – zárta a világbajnok.
