Menekülnek Ukrajnából a kárpátaljai magyarok – Mindenki az életét félti, én a családomért aggódom
Magyarországra menekül az ukrajnai háború elől a kárpátaljai magyarok egy része. Egy helyi zenepedagógus a Borsnak beszélt a kialakult helyzetről. Elmondta, hogy az iskolából hazaküldték a gyerekeket, a valutaárak felszöktek, és csak korlátozottan lehet üzemanyaghoz jutni. Sokan féltik az életüket, és attól tartanak, hogy a férfiakat behívják katonának.
A Bors munkatársai több kárpátaljai magyarral beszéltek az akadózó telefonvonalakon. Csütörtökön a kora délutáni órákig egyelőre nem volt a régióban óriási pánik.
Csaba a határ közelében él családjával az ukrán oldalon. Kettős állampolgárok. Egy magyar mobilszámon értük el. A Borsnak elmondta: az ukrán hálózat teljesen le van terhelve, ezért a helyi szolgáltatók erősen akadoznak.
– Szerda este nyolc óra óta alig tudunk rácsatlakozni az ukrán hálózatokra. Az interneten még úgy, ahogy tudunk egymásnak írásban üzenetet küldeni. Tiszabecsnél a katonai autók már kék-piros villogókkal járnak. Az embereket ugyan még nem ellenőrzik, de már a mostani helyzet is elég a pánikhoz. A benzinkutak sem adnak elegendő üzemanyagot, és már jelezték, hogy vélhetően napokon belül teljesen kimerül a készletük. Szemsaccolás alapján azt mondhatom, egyszerre 50-en állnak sorba a töltőállomásokon. A szóbeszéd szerint éjfélig léphetjük át a határt, ezért sokan megindultak. Én magam is beültem az autóba a családommal, mert szeretnénk a fejleményeket Magyarországról megvárni – mondta a zenepedagógus.
– Kettős állampolgárok vagyunk, nemrég vettünk egy házat Tarpán. Az épületet éppen most szeretnénk felújítani. Vészhelyzetben tudjuk használni, igaz, a fűtésrendszert, a radiátorokat még be kell szerelni. A csövek már bent vannak. Gáz, víz és villany szerencsére van. Ha súlyosbodik a helyzet, szeretnénk Magyarországon maradni. Egyelőre inkább a Kötcsén élő keresztanyámékhoz mennénk. Nagy szeretettel várnak bennünket.
A kárpátaljai magyarság napokkal korábban még bízott a békében.
– Senki nem számított erre a helyzetre. Reggel még nevettünk a feleségemmel, hogy nyugodjunk meg, nem lesz semmi baj. Ehhez képest most, délben, órák óta itt állunk a sorban. Számításaink szerint legalább egy fél napra van szükség ahhoz, hogy átkelhessünk. Másfél óra alatt alig haladtunk 10 métert. Még nem indult el mindenki, hiszen ha az történt volna, három hét alatt sem kerülnénk sorra. A kárpátaljai lakosságnak inkább a negyede, vagy talán harminc százaléka ült autóba. Sokaknak nincs gépjárművük, őket bizonyára a szomszédjaik vagy rokonaik menekítik – magyarázta a férfi.
– Többen kivárnak. Nem szívesen hagyjuk itt a szülőföldünket. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy útra kelljen, de nincs is mindenkinek két útlevele. Forintban számolva 40-50 ezer forint egy varrodai dolgozó havi keresete, ennyi pénzből pedig roppant nehéz megélni. Rengetegen vannak, akik alig visznek haza 20-30 ezret. Nagyjából 5 ezer forintja marad meg egy kétkezi munkásnak egy hónapban, ebből lehetetlen útnak indulni, és ha a határon túl nincsen rokon, aki fogadja, inkább maradnak. Nekem is muszáj a tanári fizetésem mellett muzsikálnom. Nyáron ugyan eljutunk vasárnaponként a fagyizóba, de a nyaralás már szóba sem jöhet – ecsetelte Csaba a kárpátaljaiak életszínvonalát.
Az ukrán állam már értesítette az állampolgárokat a javasolt viselkedéssel kapcsolatban. Többek között arra kéri a lakosságot, hogy kapcsolják be a televíziót és folyamatosan figyeljék a híreket, illetve értesítsék azokról a szomszédaikat is. Csaba már reggel hat órakor felébredt, és látta Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij ukrán elnök Facebook-bejelentkezését, melyben bejelentette, hogy az országot megtámadták.
– Közölte, hogy megadja az engedélyt arra, hogy bárki lőfegyvert vásároljon. Most mindenki félti az életét, de én igazából a családomért aggódom. Egy hatéves fiút és egy kétéves kislányt nevelünk a feleségemmel. A picit éppen az édesanyja eteti az autóban. A szüleim és a testvérem egyelőre Ukrajnában maradnak, de megbeszéltük, ha kell, átkelnek a zöldhatáron, én pedig értük megyek kocsival – magyarázta a férfi, aki attól tart, hogy a kialakult helyzetben behívják katonai szolgálatra.
– Hivatalosan 18-28 éves korig vagyunk hadkötelesek, de háború idején ez lényegesen kitolódhat. Én egyébként nem voltam katona, mert egy törvény szerint a pedagógusokat nem sorozhatják be, én pedig délutánonként hegedűtanárként dolgozom. A nyilvántartásban szerepelek, tehát elviekben vihetnek.
Csaba rávilágított, hogy a háború kitörése után szinte percek alatt felszöktek a valutaárak.
– Egy héttel ezelőtt 80-90 hrivnyát ért a forint, ma 115-ért sikerült beváltanom. Az élelmiszerárak egyelőre nem szöktek fel, de logikus, hogy ez is bekövetkezik. Arra is lehet számítani, hogy kiürülnek a polcok, de az is benne van a pakliban, hogy az élelmiszerüzletek alkalmazottjai be sem mernek menni dolgozni – tudatta a családapa, és hozzátette: ugyan kijárási tilalomról még nincs szó, de a diákokat már hazaküldték az oktatási intézményekből. A szülőknek 10 óráig kellett elmenniük a gyerekekért. Hogy egyáltalán kinyitottak reggel az iskolák és óvodák, arra az lehet a magyarázat, hogy nem minden intézményvezető és szülő látta a reggeli híreket.
– Én is azon gondolkodom, hogy jutott eszembe bevinni az oviba a gyermekemet. Az ember tiszta fejjel nem is tud gondolkodni. A testvérem a magyar útlevelével gyalogosan próbált meg átmenni Magyarországra, hogy megnézze, mi a helyzet, hogy aztán az ukrán okmányával visszaengedjék. Amikor látta, mekkora a torlódás, feladta. Az biztos, hogy nagyon rossz a hangulat, ugyanakkor a határ mentén még látok nyugodtan bicikliző embereket.
