Édesapja karjaiban halt meg a hatéves Milán, aki barátjával játszadozott a Ronyva-patak partján, mikor beszakadt alatta a jég. A gyásztól összeroppant családnak azonban nem minden részlet világos.
Gyerekjátékok, boldog családi fotók és hatalmas család fogadja az embert, ha belép a sátoraljaújhelyi Papp családhoz, ahol látszik: minden a gyerekekről szól. Azonban három napja a család eddigi élete kettétört, mikor tragikus körülmények között elvesztették imádott fiukat, a hat éves Milánt: a kisfiú barátjával indult játszani, de aztán a közeli Ronyva-patakba fulladt, testét saját édesapja emelte ki a vízből. A család azt sejti, az esetről több mindent elhallgatnak előlük.
Aznap reggel minden úgy indult a Papp családnál, ahogyan máskor: Kálmán, az apa dolgozott, felesége, Anita a gyerekekkel volt.
- Milán imádja a meséket, aznap is mesét nézett a húgával, Bellával. Én hazamentem, fát rakodtam a kocsira, hogy elvigyem édesanyámhoz, aki két utcával lejjebb lakik - mondta a Borsnak a gyászoló apa. Mikor felrakodta a teher nagy részét, és bement, Milán apukájához szaladt, hogy vele mehessen.
- Megígértem neki, hogyha elvittem a fát, velem jöhet. De utánam az anyukájához ment, kérte, hogy öltöztesse fel, hogy átmehessen ő is a nagymamájához utánam. A feleségem ruhát adott rá, a nagylányom, Emese pedig a kapuból figyelte, ahogy Milán elindul a nagymamájához, megvárta, hogy beforduljon az utcába. Ekkor látták utoljára őt életben - zokogta Kálmán.
Az apa elvitte a fát, tankolni ment, majd ígérete szerint hazatért, ekkor viszont már rendőrök hada fogadta a döbbent férfit. Közölték vele: imádott fia eltűnt.
- Kiugrottam, és rohantam, ahogy csak bírtam, azonnal keresni kezdtem - idézte fel élete legszörnyűbb napját a férfi. Kiderült ugyanis, hogy Milán a nagymamája felé menet összetalálkozott barátjával, a négyéves Rikóval, akivel inkább elment barátja házához megetetni a lovakat. A két gyerek viszont ezután eltűnt, Rikó családja keresni is kezdte a gyerekeket, Milán szüleinek viszont ekkor még nem szóltak.
- Már azzal a hírrel jöttek, hogy Milán eltűnt, és a patak egyik felét átvizsgálták, de nem találják. Miért nem szóltak nekünk? - tette fel a kérdést zokogva Milán édesanyja, Anita, aki ekkor az egész családdal a kicsit kereste. A fiú testét végül apukája találta meg.
- Először rossz irányba küldtek, mert mondták, hogy a patak másik részét átvizsgálták, ezért ott csak később kezdtem nézni. Azonnal megláttam, lerohantam a partra, és felszaladtam a töltésre.
A teste jéghideg volt, az egyik énem tudta, hogy már nem él, de megpróbáltam újraéleszteni, mert egy sorompó miatt a mentő oda be sem tudott jönni
- mondta könnyes szemmel Kálmán.
A család azóta is a válaszokat keresi, ugyanis az eddigi információk szerint mind a két gyerek a hártyavékony jégre csúszott, de csak Rikó tudott kimászni, aki megpróbálta ugyan Milánt is kihúzni, de nem sikerült neki. Ezután állítólag a mezőn átvágva egy pár száz méterrel arrébb lévő laktanyában kért a gyerek segítséget. Pappék szerint azonban több részlet sem stimmel.
Milán vagány, erős, fürge srác, hogy lehet, hogy egy nála kisebb kimászott az alig ötven centis vízből, ő pedig nem? Rikó pedig miért nem az alig száz méterre lévő házhoz, hozzánk szaladt segítségért?
Miért a jóval messzebb, a patak túloldalán lévő laktanyához, ami még egy hatalmas, sötét, ismeretlen mező túloldalán van? - tette fel a kérdést Kálmán, aki szerint egy harmadik, nagyobb gyerek is lehetett velük a tragikus percekben.
- Már csak azért is, mert a parton egy nagyobb gyerek ruháit is megtaláltuk. De Rikóval beszélni sem tudtunk, nem engedték. Azóta járok föl és alá a patakparton, és próbálok rájönni, mi történhetett az én drága hercegemmel - sírt az apa.
- Válaszokat szeretnék kapni, hogy legalább az ő lelke megnyugodjon.
Mert sok csapás ért, és mindenre fel voltam készülve, de arra nem, hogy a kisfiam eltemessem.
Ennyi jár neki, hogy kiderüljön az igazság, az ő lelke hajt előre most engem - szögezte le Kálmán.