Tizenhárom kárpátaljai menekülttel osztja meg otthonát egy fóti vállalkozó. Danó Ferenc először csak adományt szeretett volna vinni az ukrán határra, de amikor azzal szembesült, milyen sok bajba jutott érkezik, változtatott a tervén.
Danó Ferenc maga is Kárpátalján nevelkedett, ezért amikor látta a hírekben, hogy megindult az emberáradat a határon, rögtön tudta, tenni fog valamit a menekültekért.
– Bevásároltam egy furgonnyi élelmiszert, és meg sem álltam a határátkelőig. Gondoltam, a sok menekült bizonyára éhes, én pedig tudom, milyen ez, mert szegény családból származom. Megfordult a fejemben, hogy ismerősöknek szólok, nyugodtan kivárhatják nálam a háború végét, de aztán rájöttem, szerencsére elég nagy házat bérlek Fóton, így sokkal többen is elférünk. Eddig három család fogadta el a meghívásomat, most 13 vendégem van – mondta a Borsnak az építési vállalkozó, és hozzátette: ukrán ajkú felesége, Edina szintén természetesnek vette, hogy segítsenek másoknak, a kisfia pedig kifejezetten élvezi a nagy nyüzsgést a házban.
– Kirillnek még nem született testvére, most hirtelen akad vagy féltucatnyi játszópajtása. Nem is tudom fejből hirtelen, hányan vannak a gyerekek és a felnőttek, a neveket sem sikerült még megtanulnom, de az biztos, megbánni sosem fogom a döntésemet – magyarázta Ferenc, akinek van két kisbusza és néhány alkalmazottja, így nem okozott problémát a menekültek Fótra szállítása. Akadnak köztük kettős állampolgárok, a többiek nem rendelkeznek magyar dokumentumokkal. Utóbbiak még a csak ukrán állampolgárságú férfiak számára elrendelt határzár előtt átjöttek, és egy menekültbázison töltöttek egy napot, amíg asszonyaik utánuk jöttek.
A pincével együtt három szintes házban mindenkinek jut kényelmes fekhely. A környéken hamar híre ment, hogy Ferenc menekülteket szállásolt el, ezért sokan csengetnek be adományokkal. Tészta, rizs, konzerv, gyümölcs és hús is bőven akad.
– Vettem néhány vaságyat matraccal, illetve beszereztem paplanokat, huzatokat. Úgy gondolom, mindenkinek joga van az emberhez méltó élethez, és hálás vagyok Istennek, hogy megengedhetem magamnak mások támogatását. Tudom, a végtelenségig nem tudok ennyi éhes szájat etetni, de erre is tudom a megoldást: a férfiakat a vállalkozásomban szeretném majd foglalkoztatni – árulta el Ferenc. Az életerős urak hálával fogadják Ferenc felajánlását. Kivéltképp Ruszlán, akinek fiatal barátnője egy hónappal ezelőtt adott életet az első gyermeküknek. Munkácson lakásuk van, de azt elhagyták, hiszen a férfi nem szeretett volna katonának menni. A háború végén biztosan hazatérnek.
– El kell tartanom a családomat! Mária, az élettársam elvárja, hogy mindent megteremtsek neki és a kis Ruszlánkának! – szögezte le a férfi.
A méretes családi házban már kialakult a közösség. Az együtt élők közösen főznek és étkeznek. Ottjártunkkor éppen az áldott állapotban levő Zita keverte a krumplit.
Féltünk Kárpátalján maradni, mert kilátástalan a helyzet. Magyarországon semmink sincs, Ferenc szinte az életünket mentette meg – hálálkodott az asszony, aki egy hónap múlva világra hozza a kisfiát. Reméli, hogy a születendő babának jobb élete lesz, akár Magyarországon.