Élelmet, inni valót szerez, jogi felvilágosításban segített vagy éppen egy meleg ölelésben részesíti a háború poklából érkező menekültek seregét a magyar rendőr, Fedák András. A férfinek nemcsak munkája, hanem szívügye is a segítségnyújtás: a 29 éves törzsőrmester ugyanis a kárpátaljai Rahón született.
Forrás: Police
A nagyszülők kérésére tanult meg magyarul és ukránul is Fedák András rendőr törzsőrmester, a Budapesti Rendőr-főkapitányság XIV. Kerületi Rendőrkapitányság szolgálatirányító parancsnoka, aki 2002 óta magyar állampolgár, 2013-ban pedig rendőrnek állt.
A háború kitörésével egyértelmű volt, hogy ott a helye a segítségnyújtó pontokon kék egyenruhában, és munka után, civilként is.
– Dolgozok, aztán amikor úgy érzem, hogy bírom, maradok. Azonban, mikor hazamegyek, akkor is csak erre tudok gondolni, így késztetést érzek arra, hogy megint kimenjek – mesélte a Borsnak a 29 éves törzsőrmester. Hozzátette: rájött, hogy pár óra kintléttel is rengeteg emberen segíthet.
– Még 2-3 óra alatt is rengeteget lehet segíteni. De ha már egy embernek is tudok, hát már akkor is megéri. Ez ad erőt a mindennapokban – mosolyog a fiatal zsaru, aki elmondta: rokonai már nem, de barátai és ismerősei még mindig élnek Ukrajnában. Hozzátette, kárpátaljaiként sokan örülnek neki, és talán jobban meg is bíznak bennem.
– Mikor megtudják, hogy ott születtem, nagyon örülnek neki. Találkoztam már emberekkel a szülővárosomból, Rahóból is, ő örömében meg is ölelt – mondta. Naponta botlik bele szívszorító történetekbe, amelyet első kézből hall. Ez azonban még több segítségre sarkallja.
– Azt kívánom magamnak, hogy ezt soha ne felejtsem el. Nagyon sok szörnyű történetet hallok, de van, aki némán rám néz, és mindent megértek belőle. Le a kalappal a rendőr és a civil kollégák előtt is, elképeszt az összefogás ereje – szögezte le.
Elmondta, hogy a segítség náluk család örökség.
– Anyukámnak is köszönhetem, mert olyan nevelést kaptam tőle, hogy természetes a jótékonykodás, ebben nőttem fel, ő is ezt teszi – zárta Fedák András.