„Igazi férfi vagyok, megvédelek, anya.” - Játék kalapáccsal a kezében védené családját a 3 éves ukrán kisfiú
Civilek, ártatlan gyerekek halnak meg Ukrajnában, mások pedig óvóhelyen próbálják túléni a vérés háborút.
Egy óvodás gyerek még nem érti a háború, ország, nemzet fogalmait. Nem érti a halál véglegességét sem, mert számára nincsenek halott dolgok, világképe még animisztikus, mindennek érzést, gondolatot, szándékot tulajdonít. Számára félelmetes, hogyha azt hallja, hogy tankokkal lőnek, hogy bombáznak, főleg, ha azt mondjuk, hogy mindez a szeme láttára történik.
Elképesztő bátorságról tett tanúbizonyságot a 3 éves Gleb. A háború kitörése óta rengeteg család éli kétségek közt mindennapjait, a szülők aggodalmát pedig a kicsik is megérzik. A család Kijevhez közel egy Troyeschina nevű településen élt a háború kitöréséig.
”Tisztán emlékszem, reggel el kellet mennem boltba, Gleb addig apukámnál maradt, de végig rettegte attól, hogy pont akkor kezdenek bombázni, amikor nem vagyok mellete „- emlékezett vissza a kisfiú édesanyja, a család szerettet volna kitartani, de végül jobbnak látták, ha maguk mögött hagyják eddigi életüket.
Február 25-én Vlagyimir Putyin támadási parancsot adott ki Ukrajna ellen: az orosz haderő tüzet nyitott Ukrajnára. Több nagyváros, illetve azok vonzáskörzete is tűz alá került.
„Próbáltam nem megijeszteni, de Gleb érezte, hogy nagyon aggódom. A kedvence játékait egy hátizsákba tettem, így amikor bejelentették a légitámadást, lementünk a házunk pincéjébe. Gleb eleinte sokat sírt, és haza akart menni. Azt mondta, hogy csak bújócskázunk, a szomszédokkal, egy kis idő múlva pedig barátkozott is velük„
A család fél napot töltött a pincébe, aztán hazatért. A következő estét a lakásban töltötték, a kisfiú nagyon félt, de meglepően bátran próbált viselkedni.
„Fogott egy műanyag kalapácsot, és azt mondta, hogy anya megvédelek, ha ellenségek jönnek. Amikor robbanások történtek, megkérdezte, mi az, megnyugodott, és megkérdezte, hogy megöleljen-e? ”
Február 26-án reggel sikerült elhagyniuk Troieschynát. Egy ismerősünk kivitte őket a pályaudvarra, nagy zsúfoltság ellenére sikerült felszállniuk a vonatra, ahol az emberek felajánlották, hogy a karjukba veszik, de Greb nagyon megijedt, édesanyjához bújt és elaludtak.
Egy mellettem ülő nő szavaira ébredtem, aki azt mondta, hogy az igazi férfiaknak meg kell védeniük a földjüket. Greb felpattant, és azt mondta:
Igazi férfi vagyok. Megvédelek, anya.
A csöppség bátran viselkedik, és bármikor szóba kerül a háború, azt mondja, hogy le fogja győzni az ellenséget.
